Happy New Rain, London!

A december utolsó pár hete szorgalmasan telt. Zsu nap-nap után angolozik. Mindig eszembe jut, amikor Szegeden felsóhajtott, hogy bárcsak lenne ideje megtanulni angolul, akkor mennyi biológiás anyagba rághatná bele magát! Nekem nem volt megállás. A munkahelyemen emberhiány van. Sok egyéb
mellett nem értem, hogyan lehet munkanélküliség Londonban - persze értem, de nem értem.

Nálunk 6-án jön Santa Claus, akit Mikulásnak hívnak, nem gyidmaróznak, és karácsonykor a kicsi Jézus: na ezt magyarázd el két percben

A karácsony viszonylag jól telt. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a két asszony hasznos elfoglaltságot talált magának, és elbarikádozván magukat a konyhában rántott húsokat sütögettek ötőnkre. Másnap csak egy jénaiba tették, és be a sütőbe - majd elkopik alapon - én még ma is nyitogattam a sütőt, hátha maradt ey kis rántott gomba. (na jó, karaj)

Pisti is főzött húslevest, amiből nem tudom mennyiszer szedtünk, pedig csak utána ittunk kicsit, amitől meg álmosak lettünk.

De jól kitalálták ezek az angolok, náluk csak 1 nap a karácsony, utána jön a boxing day. John szerint azért ez a neve, mert ilyenkor mennek ökölre a megmaradt ajándékokért.

Valójában a régi Angliában ilyenkor ürítették ki a perselyt, és osztották szét a szegények közt a templomokban. Kidobozolták. Ma úgy mondanánk, hogy segélyt osztottak.

A munkahelyem egy CD-vel lepett meg, amit szerintem sosem hallgatok meg, mivel egyfolytában karácsonyi dalok mentek 3 héten keresztül, lassan kezdünk visszatalálni a Metallica, Black Sabbath, REM, és Phil Collins vonalhoz. De majdnem besokaltunk. (a kedvencem a csingiling dal, aminek ez a szövege: csingiling-csingiling-csingilingiling. Rock alapra, 6 percen át, kicsit harekrisna, óránként kétszer, hogy szeressük.)

Kaptam főnökömtől is kis apróságot, meg egy pulóvert Amerikából. Mi szerintem NY-ból kapjuk, nem Houstonból, mint apuék. De szerintem kínai ez is csak megutaztatták. :)

Ja, és volt karácsonyfánk. Vagyis Verának volt, de mi is nézhettük.
A karácsony utáni napot viszont édes semmittevéssel töltöttem. Kicsit meg van terhelve a lábam és jól esik se nem menni, se nem ülni néha.

Sikerült óévbúcsúztató kalandokba is keverednem....

23:20 - bezártuk az éttermet, mindenki sietett haza.

23:30 - elérem Aldwych megállót, ahol fel szoktam szállni a buszra. A helyi munkások közlik, hogy az út le van zárva, próbáljak eljutni Waterlooba.

23: 40 - Waterloo Bridge feljárója, teljesen lezárva, kedvesen mosolygó rendőrnéni felvilágosít, hogy ma a tüzijáték végéig nincs átjárás. Ami legalább egy óra. Próbáljak eljutni London Bridge megállóhoz, gyalog, ott még lehet felugorhatok egy metróra.

23:55 - A tűzijáték alatt realizálódik bennem, hogy a metró nem megy ezalatt az idő alatt + eltévedek + nincs GPS + óriási tömeg. Próbálom elkerülni a trampli, részeg angol lányokat és fiúkat.

00: 15 - Visszacsorgok London Bridge-hez. Türelmesen megvárom, amíg vége lesz a tüzijátéknak, és megnyitják a kapukat. A másik oldal számára, hogy lejöjjenek a hídról.

00:45 - Végre elindulhatok, rekordidő alatt futok át a hídon, hogy elcsípjem a túloldali hídlábnál lévő buszmegállóban rám váró double-deckert. Vagyis kapnám. 100 méterre a buszmegálló előtt lovasrendőrök fala zárja le az utat. mindenkit leterelnek balra. A tömeg iszonytató, cca. ötszáz méterenként mobil wc-k vannak felállítva.

1:10 - Sodródok a tömeggel, érezvén, hogy  a rossz irányba, dél helyett keletnek.

1:30 - végre, vagy 30-40 perc lassú kecmergés után megérkezünk Waterloo Bridge-hez, a buszmegállóhoz. A tömeg akkora, hogy egymásba kapaszkodnak sokszor az idegenek is. Mindenki türelmetlen, és senki sem tudja miért jövünk erre. Igyekszem nem a járdaszélén menni, és elkerülni a bokaficamot. Erős fűszag terjeng a levegőben, az emberek persze üvöltöznek. Közben elered az eső.

1:45 - lesétálok Elephant and Castle megállóhoz, hátha ott kisebb a tömeg. Az eső közben szakadni kezd. Lassan megindulnak a buszok. Igaz, felférni még lehetetlen, mert gyakorlatilag betapossák egymást az emberek. Felhangzik a sofőrök kétségbeesett kérlelése: ne utazzunk a lépcsőn, nem fér el több ember, szálljanak le, vagy nem indulunk. Persze, elindulnak.

2: 30 - után elcsípem a második buszt, felverekszem magam rá. Csurom víz minden ruhám. Az angolok morognak, a külföldiek döbbenten ülnek. Mindenki álmos, vagy kába a szilveszteri tilinkótól. Én mérges vagyok, mert másnap 8-ra már mennem kell vissza dolgoznom.

2:40 - körül szóba elegyedek egy fickóval a hátsó ülésen. Néhány mondat után kiderül, hogy ő ausztrál, és az apja horvát, az anyja meg magyar. Bánhidy a családneve, a Háború előtt fémgyáruk volt, a nagybátyja találta fel a miligramm mérleget, de az oroszok megkínozták, és emigrált a család. Különös dolgokat mond. Először angol tiniknek próbálja dicsérni a királynőt - nagy a presztízse állítólag Ausztráliában - , aztán az európai bevándorlókról beszélgetünk. Én mondom, hogy messze lakok a horvát partoktól, a Hajdúságban. Összevonja a szemét. Az apja említette neki, hogy ők a "Hajdu tribe"-ból valók, és valahonnan a Magyar királyságból származtak le. Dalrymple Road-nál elköszönünk.

3:15 - megérkezek végre, még 10 perc van zuhanyzásra szánva, meg 5 perc beszélgetésre. Aztán alvás, 6-kor csörög a vekker, menni kell megint. 

Érdekes "alakok"

Nah, szombaton elvileg vizsgázok manager ismeretekből. Aztán meg eldől, hogy 2 hét múlva újra próbálkozom, vagy sem. A tananyag megvan minden formában, csak időm nem volt még rá, hogy olvassam.

Közben az egyik főnökömről megtudtam, hogy profi bokszoló volt, míg baleset nem érte (eltört a lába), a másik meg szerepelt a Dawson és a haverokban.
Ja, és Mick Jagger iskolájában tanult, és az öreg adományozott egy csomót a sulinak, többek közt egy ének-zene termet (itt zenestúdió mindenféle hangszerrel).

Ha minden igaz, egyik munkatársam meg filmforgatásokra jár, beígért nekem egy zombie szerepet.

A héten olyan fontos megállapításokra jutottunk a munkahelyemen, mint például:

- a francia saláta nem étel
- ha fasírt van ebédre, akkor az büntetés
- aki átaludta a január egyet, annak ez év első napja, a január másodika
- főnök, ihatunk egy kis felest, az nem alkohol
- nekem elég vitamint szednem ahhoz hogy hülye legyek

Zsu lába javulgat. Ma pl. bement egyedül Lewishamba bevásárolni. Jövő héten már menni akar dolgozni, amit én mondjuk nem erőltetek, jobban szeretem, ha mindig van tiszta ruha, meg kaja amire jövök. Szerettünk volna moziba is elmenni, mert ott még nem voltunk, csak nem volt szabadidőm, talán a hétvégén.

Persze, lemaradtam egy csomó szülinapról már előre, meg utólag is. Hiába, január... 

Aztán valaki magyarázza már meg, hogy miért jó az olyan esernyő, amire az van írva hogy
A, I love London,
B, I love rain.
Nem értem, nem értem.

Zsu elkezdte ( az Atkins helyett) a 90 napos diétát, most megpróbálja betartani a mennyiségeket is. Eddig jól megy neki. A női hiúságának rosszul esett, hogy pár kiló feljött a lábadozása alatt. Remélem annyira elégedett lesz a végére magával, hogy megmutathassam a sörhasam majd valamelyik mediterrán strandon.

Valószínűleg április körül költözünk majd, én már keresem az edzési lehetőségeket - a manageri állással állítólag heti két szabadnap jár + könnyebb meló. Valamint januárban kezdődik pár online kurzus is (programozás).

És már van egy állandó követője a blogomnak is :) Akit nem sikerült a "a rendszeres olvasók modullal" megjelenítenem az oldalamon. Valamiért nem töltötte be, majd próbálom még. Innen is ölellek, barátom.

És habár készítettem fotókat, a héten nem közlöm le őket. Inkább játszok  a Linuxszal, mert gyors, ingyen van, és jó.
Gyerekek, telepítsetek ti is Linuxot, mert jó.

Ja, és valaki issza a pálinkámat, mert kopik. Mondjuk a szomszéd algír elég sokat fütyörészik a kertben...