Egy év eltelte után elmondhatjuk, hogy a királynő észrevette az udvarlásunkat. Ebben talán az unoka születése, a kínai kígyó éve, meg a végtelenül pazarló augusztus hava is közrejátszott.
Zsut ne bosszantsátok!
Zsu húzta az igát a hoteles takarítósos állásban, élvezte a szürke hétköznapokat, meg a pöffeszkedő főnökök éncentrikus napi rutinját. Egy darabig. Aztán betelt az a bizonyos pohár, kicsit szipogott, majd két nap munkanélküli lét után el kezdett dolgozni egy másik helyen. Nem négy csillag, hanem öt. Nem mindenféle főnökei vannak, hanem munkájukat komolyan vevők. Az órák kevesebbek, a munka és a munkás megbecsült. Egyszóval, megérte neki váltani.
Viktor!
Viszonylag sok lengyellel dolgozok, és tudnak is pár szót magyarul: anyád p*csáját, b*szdmeg, g*cisbugyi. Állítólag magyar barátaik tanították őket. Én próbálom most nekik a mitszütskisszűcsöt.
Naszóval, éppen mossuk a krumplit az egyik lengyel jogásszal és mondja, hogy mi ám fene népszerűek vagyunk Polákföldön. Csak menjek bátran, mondjam, hogy magyar vagyok, s már testvérként kezelnek. Nem érti miért. Mondtam neki, hogy mi is szeretjük a lengyeleket - nem említettem, hogy a turistákat nem - merthogy Bem Apó afféle szuperhős nálunk. Fél perces büszke csend a három lengyel felől.
Aztán a srác folytatta, hogy egyszer próbált elmenni a mi szeretett vezérünk, nagyrabecsült Viktorunk előadására. Merthogy volt neki egy ilyen nyilvános performansza az egyetemén. Egy órával korábban ment a nagyteremhez, és már nem volt állóhely sem, úgyhogy csak kívülről hallgatta.
Meséltem neki, hogy nálunk már jönnek Lengyelországból is tüntetők, meg ellentütők, mikor kire van szükségünk. Erre Lukasz legyintett, nem megmondtam, csak kérnetek kell, megyünk.
Még kicsit orrlógatva megemlítette, hogy jófejnek tűnik ez a Viktor, csak kicsit olyan diktátor, nem? Hááát, most erre mit válaszoljak neki: politikus.Magyaros-Nepálos
Mentünk a megszokott csirkésünkhöz, és most ugye ketten. Pár szó után megkérdezi a srác: magyarok vagytok? Mondom igen. azt mondja jó sok magyarral dolgozott már. Jó sokan vagyunk mostanában kint. Ő öt éve él kint, akkor a lengyelek voltak mindenhol ott, most magyarba botlik az ember mindenfelé. Neki is van magyar barátja. Jó emberek vagytok. Kicsit meséltem neki, hogy nepáliakkal dolgoztam. egyből felcsillant a szeme: tényleg, hol? Namaszté!
Boltok, kifőzdék, éttermek
Zsu ma volt bevásárolni. Egyszerű feladat lett volna egy túrógombóc, csakhogy nem volt hozzávaló a környéken. (angol túróban nem bízunk, a lengyel már bizonyított) Egy tanulsággal jött haza: nincs semmi a boltokban, amiből főzni lehetne. Valószínűleg az emberek errefelé nem is nagyon főznek.
Ó, anya, gyerekkoromban mennyit emlegette! Ennénk papírtányérból, azt könnyű lenne mosogatni, meg megvennénk a kifőzdéből nem kéne ott állni mellette! Hát ide kellett volna költözni ifiasszonyként. Tény, hogy néha felháborodok, és olyankor főzünk egy gulyást, egy csirkepaprikást, rántott húst, vagy ilyesmit.
Fura az is, hogy az egyik kollegina mesélte, hogy ő Amerikában lakott 7 évet, és ott a gyorséttermek vendégei nem ilyenek. Mármint nem lehet bent a gyereknek mindent, nem hagyják szét a szemetüket, stb. Egyszóval az amcsik kultúrált vendégek, a britek meg nem (ezt korábbi munkahelyeimre visszagondolva, megerősítettem). Ahogy Jason mondaná azért, mert az angolok kis furácskák.
Képek
A Szabadkőműves Könyvtár, ezelőtt járok el mindennap. Egyszer már szétnéztem belül is.
Még mindig a Temze
Néhány klasszikus: Shakespeare, Martin, Livingstone
