HajdukLondonban: Még mindig nyár még mindig május

Angol nyelvi tábor

Az elmúlt négy hónap Zsuzsinak erős angol nyelvtanulással telt. Sikeresen önkénteskedett az Oxfamban, meg volt pár állásinterjún a McDonaldsban. Kicsit helyretéve az önbizalmát meg is támadta a munkáltatókat, aminek a következménye az lett, hogy felvették egy étterembe pincérnőnek. Teljes két műszakra, ami után közölték vele, hogy nem jó az angolja. Ez utóbbi igaz is, csak volt egy 2 órás felvételi elbeszélgetés amin nem tűnt fel senkinek. Valószínűleg kellett egy beugrós ember nekik, anélkül, hogy a papírokkal bíbelődtek volna. No, de sebaj, kifizették, és most megint támad. (hozzáteszem cca. annyit kapott a két estére, mint én majdnem egy heti munkámra)

Felcsút le is út!

A Byronban biztosított minden munkatársam és főnököm arról, hogy sosem lesz ilyen jófej séfjük mint én. A főnököm kicsit pityergett, és azt rebegte, hogy bármikor visszavesz bárosnak, vagy szakácsnak. Nincs az a pénz, gondoltam magamban. Illetve van, csak ez a cég nem adja ide. Mindenesetre megköszöntem.

Ideje volt váltani.

Az időbeosztásom hektikus volt, a munka monoton és keveset fizetett. Esélyem se volt átkérni magam másik étterembe a láncon belül, mert innen mindenki csak menekült. Kicsi étterem, sok munka. Egy magyar srác váltott le, őt még betanítottam, úgy-ahogy 2 hét alatt megpróbáltam mindent átadni neki, amit tudtam. De itt a számom, hív ha valami nem megy. Mindenesetre megígértük, hogy rendszeresen jelentkezünk egymásnak és elmondjuk mi a kínunk bajunk, hadd áradjon az információ.

A programozó szomszéd

A programozó srác a barátnőjével jött, egy hozzánk közeli városból (nem adok ki róla semmilyen adatot azért se). Kb. 5 év Java programozási gyakorlattal, egy félbehagyott progmat diplomával, erős közepes angollal. 3 héten belül kapott munkát. A második héten már válogatott a fejvadászok között. Jelenleg a BBC-nek dolgozik egy kis csapatban. A fizetéséről annyit, hogy egy nap annyit keres, mint egy itteni takarítónő kb. 2 hét alatt. De ez nem nagy szám. Van játszószobájuk, 3D-s nyomtatójuk, mindenféle ketyeréjük. Elég annyi, hogy White Cityben dolgozik. Szóval, mindenkinek adva van a pálya. Mondjuk a srácnak nem kevés munkaórája van benne, hogy eljutott idáig. Meg nem lusta utánaolvasni dolgoknak. (Ez a kitérő csak azért, mert sokszor fújolják az ITseket, vagy mesének érzik amiket róluk hallanak.)

Álláskeresés: mondd, te kit választanál

Csináltam 2 önéletrajzot. Az egyik a vendéglátói tapasztalataimat domborítja ki. Kis túlzással élve minden olyan szórakozóhelyet beírtam tapasztalatnak, ahol 2-nél többször már voltam vendég. Meg eszembe jutott, hogy van nekem egy pincér végzettségem is. Szóval ezzel most keresem a félállást-egész állást. Minden esetre valami olyat, ami 1 hónapon belül már munka, és legalább fél évig kibírom ott (vagyis tudok mellette tanulni).

Feljártam más fejvadász cégeket is a nagyvárosban. Segítettek: milyen legyen az önéletrajzom, hogyan írjam át, hová töltsem fel, mely cégeket keressek meg. Van, aki 3 év után talált irodai állást, addig pincérnősködött. Én szinte mindenkivel beszélgettem: a biztonsági őrtől kezdve a takarítóig. Meg persze egy jópárszor eltévedtem. Képtelen vagyok felfogni, hogy működött London a GPS előtt? Így is bezavarja, ha valahol felújítás van, vagy irodaépületben van egy cég.

300

A cél most mindkettőnknek 300 állásra pályázás. Ez lehet internetes, vagy személyes. Azután leülünk, és átgondoljuk, mit csináltunk rosszul, de szerintem addigra visszajeleznek. Mindenhol 2 hét, vagy 10-15 munkanap a visszajelzés. Voltam a Carluccio nevű étterem verbuválós napján is, legalább egy félórát beszélgettem a felvételiztetővel. Két dologról kérdezősködött: mit jelent nekem a vendéglátás és mit önkénteskedek meg hol, miért.

Az egyik Agencynél persze jót röhögtek rajtam, mikor mondtam, hogy irodai munkát keresnék. Mondták, hogy ők csak szemétválogatásra tudnak küldeni.

CRB

Az erkölcsi bizonyítványomhoz díszes meghívót kaptam a Walthamstow-i városházába. Ez akkora épület hogy na. Persze előbb itt is eltévedtem. GPS + ALF (ask local face) itt is segített.

Aztán voltak itt is történések. Nagy gázzal szaladt rám egy autó, így egy kicsit visszatáncoltam a járdára. Satufék. A fickó kidugja a fejét: bocsánat, barátom, most dühített fel a feleségem. Majd el kezdett nevetni. Hát, ne telefonálj vezetés közbe, mert elütsz valakit barátom. Mea culpázott még egy sort, aztán röhögve elhajtott. Furák ezek az afro-britek.

SIA biztonsági őr

Megvan, jelentem. Az utolsó előtti munkanapomon rájuk telefonáltam, és megfenyegettem őket. Mire mondták, hogy ott van az asztalon, és hétfőn küldik is. Szolid 1 hónapos csúszással meglett a vizsgám. Most meg nem akarom rákölteni a 230 fontot az engedélyre. Úgyhogy előbb pincérként meg akarom keresni a rávalót, aztán majd futhat a kettő egymás mellett.

QTS

Zsu regisztrált különböző helyeken, mint tanár. Kidomborítva, hogy nem nagyon beszél még angolul, de ők meg nem tudják a matekot, szóval mihamarabb megoldást kell találni közösen erre a problémára. Már volt 2 ajánlattevés. Az egyik nagy komolyan azt írta, hogy ők hónapok múlva is érdeklődnek iránta, akár vidéken is. Igen, az már nem évi 14 ezer, hanem 28-32 ezer, valamint 6 hetente 1-2 hét fizetett szabi, amikor hazaruccanhatunk majd. Ez a távlati cél, ami most messze van.

Költözés

Közben kedves jó ismerőseink/barátaink viccből ránk írtak, hogy nem akarunk-e költözni. Én egyből igent mondtam, mert már itt unatkozok. (még a Craft and Art-os múzeumot nem látogattuk meg, de az is meglesz). Kicsivel másabb körülményekért cserébe az ember földijeivel lakhat majd egy kicsit délebbre. Közelebb Greenwich-hez is. Nem rossz: slambucozás, nagyobb hűtő, Szandokánozás (arrafelé a bengáli, nálunk a pakisztáni több). Úgyhogy hónap végén megint cuccolunk, mert kell a levegőváltozás. Már a munkát is úgy keressük, ami oda közelebb esik: Canary Wharf, Canada Water, Victoria, Waterloo, London Bridge.

Magántanítás

Zsu magántanítványai lassan kifutnak: sikeresen vizsgázgatnak matekból, meg amiből kell. Meg most már ragaszkodnak is a tanár nénihez, aki türelmes velük, és jóra tanítja őket. Aztán meg Zsu is ragaszkodik hozzájuk, amikor beszél róluk nem érzem, hogy ez neki munka lenne. Otthon is ez lett volna a normális. De hát ez van.

Probléma probléma hátán

A kis könyvtárnak, ahová járok segíteni (bár most több mint egy hete nem voltam), anyagi problémái vannak. Lejár a féléves bérlet és nincs miből hosszabítani. Én azt hittem, hogy a találkozón, majd ezt beszéljük meg, csinálunk valami cselekvési tervet és megoldjuk. Hát nem. 5 perc probléma ismertetés után valaki benyögte, hogy beszélhetnénk a kancellárral (alpolgármester), és majd ő megoldja ezt a problémát. Erre elismerő moraj, majd felvetették, hogy alapítsunk szépirodalmi író klubot. Erre mindenki lelkesedett. Az én kiabálásomat, hogy akkor most mi lesz, ha nem kapunk pénzt a bérletre, vagy kiraknak minket innen, már oda se figyeltek. Mindenki lelkesen kérdezgette a másikat, hogy írt e már gyerekmesét, vagy valami ilyesmit.

Britek. Angolkák.

Következzenek a képek:

Star Wars téma a Leytonstone-i főutcán: