„Áldott szép pünkösdnek napja” előtt

A cseresznyefák fehérben úsznak itt is, és megjelentek a parkokban az első  kis virágbirodalmak. Ma láttam két nevetgélő óvodás indiai kislányt, amint szlalomozott köztük, hogy rá ne lépjenek. És habár az idő szép, azért várom az esőt minden nap: 12-15, és 17-20 közt. Ilyenkor jönnek az étterembe a vendégek, és ha esik, akkor nem ülnek kint is. Ergo, fele munka a séf bácsinak.  

  

Szárított hal

 A múltkor vettem szárított lepényhalat. Olyan jól nézett ki. Teljes dühvel rágtam, és feltűnően sós volt, és olajos. Szóval rákerestem a neten. Kiderült, hogy ezt a fajta ételt először beáztatják vízbe, egy napra! Aztán ételt főznek belőle, mintha friss hal lenne. Mondjuk, utána, tényleg volt különbség. Erről az jut eszembe, amikor Gabi barátom valami darabolt polipot vett ecetes lében, Görögországban, és alig bírta megenni. Rágós volt a lelkem. Őt is felvilágosították, hogy az nem savanyúság volt, hanem tartósított polip, amit meg kell főzni.  Na, de hát mi a tengeri partra jártunk, és homok helyett is csak löszt a bodasi oldalon rugdostunk.  

Netkábel

 Kissé hektikussá tett, amiért szaggat a net, de hát a router ennyit bír, szóval megoldást kellett találni. A legegyszerűbbnek tűnt, ha veszek netkábelt, és szépen hagyom bekígyózni a szobába. Ott volt ugye az internetes megrendelés, ami 5 perc türelmet és még két nap postázást jelentett volna, valamint cca. 3-5 font költséget. Node, kinek van ideje Londonban várni. Bementem az első  boltba a belvárosban. 

-  - Jó napot! Netkábel van?

  - Jó napot. Igen, 20 méter 35 font.

  -  Meeeennnyyiiii?

  -    Akkor 30 font.

  -   Ááá…

  -    25?

  -    Ember, nincs nálam készpénz.

  -   Legyen 20. Mert szép nap van.

  -   20? Viccelsz, még az is sok.

  - Na, miért? Mennyit akarsz érte adni? 15 font?

  -  Ahh, hagyjuk.

  -  Na jó, ha nem akarsz alkudozni tovább.

 

5 font volt a zsebemben. A bigyóboltban szintén 30 körülre tartják. Úgyhogy még voltam Leytonban vagy 4 helyen, mindenütt alkudoztam egy sort, de 12 alá nem voltak hajlandók menni, pedig már kezdtem a beteg édesanyámra hivatkozni, meg az éhező családomra. Elengedték a pakisztániak a felét, és még így is volt hasznuk rajtam. Csak ők a kereskedők. 

Az egyik albérlő meg panaszkodott, hogy a kis kantoni barátunk már nem engedi be a boltjába, mikor meglátja, mert mindig alkudozik. Van, ahol nem lehet.

Gáz van babám!

A munkahelyemen a helyzet változatlan. A mesterrel továbbra is jókat mosolygunk a főnökünk spórolásain. Például az alagsorban, ahol az előkészítő konyha van, meg a hűtők, le kell kapcsolnunk a villanyt. Ez azért vicces, mert a lépcsőfok kicsi, a lejtése meredek. Viszont meg kell védenünk a Bolygót a főnökasszony szerint, amivel én egyetértek, majd kicsomagolok még 20 zacskóból egy csirkemellet.

A héten pl. bejött, és szólt nekünk, hogy sok a gázszámla. Teljes megijedtem.

Én: - Főnök, én otthon kikapcsoltam a gázt. Már jó idő van, az asszony se fázik.

Főnök: - Nagyon helyes. Én az étteremre értettem.

Én: - Lehet, valaki hazahordja?

Főnök: - Veled nem beszélek. – a főszakácshoz fordul – Le kell szítani a gázt, mikor nincs sok vendég.

Én (csendben): - Majd megpuhul a hús 40 perc alatt takaréklángon. – főszakács röhög és bólogat.

Főszakács: - Mikor nincs vendég, majd lekapcsolunk 1-2 grillapot, oké?

Én: - Tényleg? Mikor nincs vendég?

Főszakács: - Hát, ha nem felejted el. – rámnéz - Aaaaaaahh, megyek rágyújtok.  

Van egy olyan érzésem néha, hogy senki sem vesz komolyan a munkahelyemen. Nem tudom, csak ez egy ilyen érzés vagy mi.  

Zsu és a matek

Zsunak otthonról szólt egy kolleganője, hogy itt Londonban indul egy kurzus az angol matektanároknak, ami ingyenes. (Innen is köszönjük. Ez a baj Londonban, hogy valahol ott van egy szék, ami csak rád vár, de annyi információ van, hogy lehetetlen megtalálni néha.) Kéthetente tartják, és amolyan rekreációs, visszaemlékezős olyanoknak, akik már régen tanítottak matekot. Mi a követelményrendszer, mit kell tanítaniuk, miből kell tanítaniuk. Ilyesmi. Már egyszer volt, és kábé két óráig mesélte mi volt. Szóval nem bánnám, ha pár matekos/tanár kollega megszkájpolná, mert én nem emlékszek az egészből semmire, neki meg el kell mondania. J

Könyvtár

Pénteken unatkoztam – az első szabad péntekem – úgyhogy átmentem a kantoni boltosunkhoz. Kértem egy helyi lapot a Walthamstow Guardiant. Ebben találtam egy nagyon apró felhívást, hogy az ittlakók beintenek a kormánynak, és mivel a kormány megvágja a könyvtárak finanszírozását, ők dafke nyitnak egy újat Leytonban. Május 4-én nyitnak ki, és önkéntesekkel akarják megoldani a nyitvatartást. Első körben csak szombatonként. Gyorsan írtam is a könyvtáros néninek, hogy itt vagyok, és holnap ráérek. A reakció másnap egy gyors telefon, hogy 11 és 2 közt, be tudnék e menni. Beszaladtam, 5 perc gyalog. A könyvtár kicsivel nagyobb, mint kétszer a szobánk. Éppen címkézték a könyveket. Kitöltöttem két formanyomtatványt, majd beálltam segíteni. Egy nyugdíjas fekete bácsival, egy ír törire specializált tanár bácsival, meg egy diáklánnyal. Közben két idősebb könyvtáros néni eltartott szóval. Be voltak sózva, szombaton nyitnak. A főnökasszony közölte – nem kérte – hogy visszavár jövő héten, mert sok az idősebb önkéntes, és azokra nehéz rábízni a számítógépes feladatokat. Szóval hétfőn nyitóértekezlet – dolgozok – szerdán csapatgyűlés – dolgozok. De kedden majd beugrok. Mondták oké: az ajtó nyitva.

Kell ez a referencia a CV-mbe. 

Zsu90 

Zsu közben folytatja a 90 napos diétáját. Tegnap gyümölcs napja volt. Így próbált kunyerálni:

-          Csak egy kenyércsücsköt, azt lehet, ha te adod ide! (ugye ha én adom oda, akkor én szegem meg az ő diétáját, nem ő a sajátját)

-          Lécci. Lécci! LÉCCI!

-          Utolsó fali csokiskekszből? Úgyis szénhidrátnapom volt tegnap…

-          Ha most adsz, majd én is adok, ha te fogyózol.

Ja, és elalvás előtt ételneveket mantrázik: paprikáscsirke borsósnokdelivel, braaaasssóóói, mákos tészta, házi krémes…. Én ilyenkor arra gondolok, hogy holnap megint hamburgert eszek.

Kungfu

Közben Sifu Garry McKanzie-t is felhívtam, aki örömmel invitált meg az iskolájába jövő keddre, ami Hackneyben van (elég tesós környék). Az ő stílusa a legkisebb Yip Man fiú hagyományát követi, tehát elvileg még van esélyem találkozni egy kínai nagymesterrel. McKanzie sifu egyébként muszlim és  fekete, elvileg beszél kantoniul is. Remélem a kungfuja is van olyan jó, mint amilyen érdekes a háttere. Akkor lesz mit tanulnom tőle.

Zsu QTS

 Megérkezett a befogadó nyilatkozata is Zsunak a QTS-szel kapcsolatban. Már csak 4 hónap, és kiállítják a tanári engedélyét, úgyhogy nincs apelláta, Anglia, matekot fogtok tanulni.