„Áldott szép pünkösdnek napja” előtt

A cseresznyefák fehérben úsznak itt is, és megjelentek a parkokban az első  kis virágbirodalmak. Ma láttam két nevetgélő óvodás indiai kislányt, amint szlalomozott köztük, hogy rá ne lépjenek. És habár az idő szép, azért várom az esőt minden nap: 12-15, és 17-20 közt. Ilyenkor jönnek az étterembe a vendégek, és ha esik, akkor nem ülnek kint is. Ergo, fele munka a séf bácsinak.  

  

Szárított hal

 A múltkor vettem szárított lepényhalat. Olyan jól nézett ki. Teljes dühvel rágtam, és feltűnően sós volt, és olajos. Szóval rákerestem a neten. Kiderült, hogy ezt a fajta ételt először beáztatják vízbe, egy napra! Aztán ételt főznek belőle, mintha friss hal lenne. Mondjuk, utána, tényleg volt különbség. Erről az jut eszembe, amikor Gabi barátom valami darabolt polipot vett ecetes lében, Görögországban, és alig bírta megenni. Rágós volt a lelkem. Őt is felvilágosították, hogy az nem savanyúság volt, hanem tartósított polip, amit meg kell főzni.  Na, de hát mi a tengeri partra jártunk, és homok helyett is csak löszt a bodasi oldalon rugdostunk.  

Netkábel

 Kissé hektikussá tett, amiért szaggat a net, de hát a router ennyit bír, szóval megoldást kellett találni. A legegyszerűbbnek tűnt, ha veszek netkábelt, és szépen hagyom bekígyózni a szobába. Ott volt ugye az internetes megrendelés, ami 5 perc türelmet és még két nap postázást jelentett volna, valamint cca. 3-5 font költséget. Node, kinek van ideje Londonban várni. Bementem az első  boltba a belvárosban. 

-  - Jó napot! Netkábel van?

  - Jó napot. Igen, 20 méter 35 font.

  -  Meeeennnyyiiii?

  -    Akkor 30 font.

  -   Ááá…

  -    25?

  -    Ember, nincs nálam készpénz.

  -   Legyen 20. Mert szép nap van.

  -   20? Viccelsz, még az is sok.

  - Na, miért? Mennyit akarsz érte adni? 15 font?

  -  Ahh, hagyjuk.

  -  Na jó, ha nem akarsz alkudozni tovább.

 

5 font volt a zsebemben. A bigyóboltban szintén 30 körülre tartják. Úgyhogy még voltam Leytonban vagy 4 helyen, mindenütt alkudoztam egy sort, de 12 alá nem voltak hajlandók menni, pedig már kezdtem a beteg édesanyámra hivatkozni, meg az éhező családomra. Elengedték a pakisztániak a felét, és még így is volt hasznuk rajtam. Csak ők a kereskedők. 

Az egyik albérlő meg panaszkodott, hogy a kis kantoni barátunk már nem engedi be a boltjába, mikor meglátja, mert mindig alkudozik. Van, ahol nem lehet.

Gáz van babám!

A munkahelyemen a helyzet változatlan. A mesterrel továbbra is jókat mosolygunk a főnökünk spórolásain. Például az alagsorban, ahol az előkészítő konyha van, meg a hűtők, le kell kapcsolnunk a villanyt. Ez azért vicces, mert a lépcsőfok kicsi, a lejtése meredek. Viszont meg kell védenünk a Bolygót a főnökasszony szerint, amivel én egyetértek, majd kicsomagolok még 20 zacskóból egy csirkemellet.

A héten pl. bejött, és szólt nekünk, hogy sok a gázszámla. Teljes megijedtem.

Én: - Főnök, én otthon kikapcsoltam a gázt. Már jó idő van, az asszony se fázik.

Főnök: - Nagyon helyes. Én az étteremre értettem.

Én: - Lehet, valaki hazahordja?

Főnök: - Veled nem beszélek. – a főszakácshoz fordul – Le kell szítani a gázt, mikor nincs sok vendég.

Én (csendben): - Majd megpuhul a hús 40 perc alatt takaréklángon. – főszakács röhög és bólogat.

Főszakács: - Mikor nincs vendég, majd lekapcsolunk 1-2 grillapot, oké?

Én: - Tényleg? Mikor nincs vendég?

Főszakács: - Hát, ha nem felejted el. – rámnéz - Aaaaaaahh, megyek rágyújtok.  

Van egy olyan érzésem néha, hogy senki sem vesz komolyan a munkahelyemen. Nem tudom, csak ez egy ilyen érzés vagy mi.  

Zsu és a matek

Zsunak otthonról szólt egy kolleganője, hogy itt Londonban indul egy kurzus az angol matektanároknak, ami ingyenes. (Innen is köszönjük. Ez a baj Londonban, hogy valahol ott van egy szék, ami csak rád vár, de annyi információ van, hogy lehetetlen megtalálni néha.) Kéthetente tartják, és amolyan rekreációs, visszaemlékezős olyanoknak, akik már régen tanítottak matekot. Mi a követelményrendszer, mit kell tanítaniuk, miből kell tanítaniuk. Ilyesmi. Már egyszer volt, és kábé két óráig mesélte mi volt. Szóval nem bánnám, ha pár matekos/tanár kollega megszkájpolná, mert én nem emlékszek az egészből semmire, neki meg el kell mondania. J

Könyvtár

Pénteken unatkoztam – az első szabad péntekem – úgyhogy átmentem a kantoni boltosunkhoz. Kértem egy helyi lapot a Walthamstow Guardiant. Ebben találtam egy nagyon apró felhívást, hogy az ittlakók beintenek a kormánynak, és mivel a kormány megvágja a könyvtárak finanszírozását, ők dafke nyitnak egy újat Leytonban. Május 4-én nyitnak ki, és önkéntesekkel akarják megoldani a nyitvatartást. Első körben csak szombatonként. Gyorsan írtam is a könyvtáros néninek, hogy itt vagyok, és holnap ráérek. A reakció másnap egy gyors telefon, hogy 11 és 2 közt, be tudnék e menni. Beszaladtam, 5 perc gyalog. A könyvtár kicsivel nagyobb, mint kétszer a szobánk. Éppen címkézték a könyveket. Kitöltöttem két formanyomtatványt, majd beálltam segíteni. Egy nyugdíjas fekete bácsival, egy ír törire specializált tanár bácsival, meg egy diáklánnyal. Közben két idősebb könyvtáros néni eltartott szóval. Be voltak sózva, szombaton nyitnak. A főnökasszony közölte – nem kérte – hogy visszavár jövő héten, mert sok az idősebb önkéntes, és azokra nehéz rábízni a számítógépes feladatokat. Szóval hétfőn nyitóértekezlet – dolgozok – szerdán csapatgyűlés – dolgozok. De kedden majd beugrok. Mondták oké: az ajtó nyitva.

Kell ez a referencia a CV-mbe. 

Zsu90 

Zsu közben folytatja a 90 napos diétáját. Tegnap gyümölcs napja volt. Így próbált kunyerálni:

-          Csak egy kenyércsücsköt, azt lehet, ha te adod ide! (ugye ha én adom oda, akkor én szegem meg az ő diétáját, nem ő a sajátját)

-          Lécci. Lécci! LÉCCI!

-          Utolsó fali csokiskekszből? Úgyis szénhidrátnapom volt tegnap…

-          Ha most adsz, majd én is adok, ha te fogyózol.

Ja, és elalvás előtt ételneveket mantrázik: paprikáscsirke borsósnokdelivel, braaaasssóóói, mákos tészta, házi krémes…. Én ilyenkor arra gondolok, hogy holnap megint hamburgert eszek.

Kungfu

Közben Sifu Garry McKanzie-t is felhívtam, aki örömmel invitált meg az iskolájába jövő keddre, ami Hackneyben van (elég tesós környék). Az ő stílusa a legkisebb Yip Man fiú hagyományát követi, tehát elvileg még van esélyem találkozni egy kínai nagymesterrel. McKanzie sifu egyébként muszlim és  fekete, elvileg beszél kantoniul is. Remélem a kungfuja is van olyan jó, mint amilyen érdekes a háttere. Akkor lesz mit tanulnom tőle.

Zsu QTS

 Megérkezett a befogadó nyilatkozata is Zsunak a QTS-szel kapcsolatban. Már csak 4 hónap, és kiállítják a tanári engedélyét, úgyhogy nincs apelláta, Anglia, matekot fogtok tanulni.  

Hosszú április

Általános helyzetkép, avagy beszéljünk az időjárásról…

Kisütött a nap, és ennek több jele is van. A britek és a turisták minden talpalatnyi helyet elfoglalnak ebédidőben. Legyen az egy fa, egy pad, egy kerti asztal, egy nagyobb kő. A britek ilyen természetbarát népek: miután elpusztították, letarolták, kocka alakúra hagyták, nagyon gondozzák. 

Tegnap éjszaka a metrón csatangoltam házfele, és feltűnt, hogy mindenki siet. És minden második, jól szituált ember ittas. Hétfőn! De a 15 éves kis fruskától kezdve, a 60 éves igazi gentlemennek, nos, mindenkinek alkoholos aurája volt. Vagy sikerült elkapnom egy bortúra résztvevőit? Szóval, megállapítottam, hogy Londonban mindenki siet és iszik. Rakjuk össze a mondatot: 

Londonban mindenki siet inni. 

Pl. a szemközti italboltban tavaszi sörkóstolás van.

A szolgáltatószektor szépségei

Volt egy kisebb afférom is cipőfronton. A munkavédelmis szandám csatja eltörött. Na, mondom, sebaj, ez a világ legnagyobb és legforgalmasabb városa. Itt biztos könnyű cipészt találni, nem több az egész 5 percnél. Szóval, Dominion-nal szemben van egy kis kulcsmásolós. Árul szotyit, ropit, vattacukrot, javít cipőt is. Éppen azt csinálta a bácsi mikor mentem. Meg se kellett szólalnom, már amikor elővettem a cipőmet mondta, hogy neki ehhez nincs szerszáma. Há, mondom ember, nálunk az utca sarkán, a varrodásnak van hozzá. Vagy 3-4 olyan kis pillenpánty géppel, amilyen Lacinak van a gombosboltjában, dagadtra kereshetném itt magam. 

De, hogy angolságát bizonyítsa, a bácsi elküldött a Leicester Square-re, mert elmondása szerint az ottani tube-nál van egy olyan cipőjavító, aki mindent megold. Ha ő se tudja, akkor senki se. Hurrá! Adott a következő napi kaland.   

Vagy Bé verzió, Eszti ajánlott egy cipészt Walthamstow központjában. Esetleg Cé verzió, Karesz mondta, hogy a legjobb cipész a Primark (értsd: menjé, oszt vegyél magadnak másikat, mit sóherkedsz).  

A munkahely szépségei 

Federico barátomat előléptették bárosból pincérnek. Ezt meg is ünnepeltük. Ugyanis pontosan ugyanazon a napon volt csapatépítő sörözésünk. A főnökasszony mivel már ismerte a kvalitásainkat, és mert mindene a spórolás, ezért csak kisüveges sört rendelt, meg némi csipszet. 

A felfokozott beszélgetésben aztán elengedte magát, és mert bátorkodni megkínálni minket 3 cl tequilával. Én tényleg nem tudom, mitől áznak el a britek az ilyen partikon! Szóval Federicoval még a buli vége után elnéztünk egy pubba, hogy megigyunk egy Guinnesst, amolyan jóféle frissen csapolt, pinteset. Meg egy kicsit, hogy csak mások nélkül beszélgessünk. 

Xavier barátom is itt hagy minket. Ő az egyik floor supervisor, amolyan kisfőnök, aki alig kap több fizut másoknál, de a főnök neki passzolhatja a melót. Szóval, a nem létező angolján javított annyit, hogy most Maiorcara megy, és a szállodaiparban folytatja. Hívott minket is. Magyarázta egy napig, milyen olcsó ott egy lakást bérelni, s mennyi a pénz pincérként. Mondta, ne aggódjak a spanyolom miatt, majd rámragad. Nem mertem elmondani Zsunak, hogy akár pakolhatnánk is jövő héten – elvégre egy ilyen lendülettel jöttünk Londonba is. A meló ugyanez, csak utána napfény, tengerpart, pálmafák, szieszta, fieszta, normális ételek…. 

Szóval, most a bárban Carmen ácsorog. Ő folyton éhes, és álmos. Olyan, mint egy nagy óvodás. Viszont folyton elfelejti a kávémat. Federicoval ez nem történt volna meg sosem. 

Az adóév és adózás csapdája 

Elvileg április eggyel vége az adóévnek a UK-ban, szóval lehet visszaigényelni, a történetesen levont summákat. A P60-s formanyomtatvánnyal kell jelezni az adóhatóság felé, hogy nem jó, hogy levonták a nagy-sok pénzt. Ennek a részletei számomra még homályosak, ígérgetik, hogy megcsinálja a cég. De hát, fizuemelést is ígérgettek. 

A másik probléma, hogy az új adóév szerint megint ugyanazt az adóbesorolást dobták. Az egyik spanyol srác magyarázta, hogy a heti fizuban ez a rossz, hogy betesznek valami adósávba, aztán vonják hetente (a heti fizetést szorozzák fel évesre, és aszerint dobnak be adósávba azon a héten). Tehát, aki 60 órát dolgozik, attól többet vonnak arányosan, mint aki csak 40-t. Ezért nem árt, ha az ember kibulizza a P40-s formanyomtatványt. Ezt kitöltve nem vonnak adót, hanem minden jön szépen kézhez, csak az NI-t csapolják, ami meg elenyészően kis összeg. 8000 font körülig tart az adómentesség, aztán szólni kell, hogy most már fizetnék főúr. Hozzávetőlegesen 1 havi átlag minimálos fizetés 1000 font. Utána kéne olvasnom, csak lusta vagyok jogi szöveget böngészni. 

QTS

 

Zsunak a héten megcsináltuk a tanári képesítéses-engedélyes papírt. Nem volt egyszerű menet. Azok, akiket megkerestünk, ide-oda küldözgettek, a hivatalos weboldal leállt, vagy elköltözött, mikor mi akartuk megnézni. De csak sikerült. Szépen kitöltögettük, és postára tettük. Alig hat hónap és küldik a csiriviri engedélyt, hogy Zsu Angliában is matektanár. Ha valaki, még nem tudná. (Szerintem majd pont szeptemberre. ) Addig marad a helyi iskolák felderítése. És az álláskeresés. Még a helyi Job Centre-ben nem is voltunk, hátha akad ott is valamilyen segítség.  

További olvasmányok

Úgy tűnik Gemmell úr marad a brit kedvencem. Olyan mondatokat tanulok meg tőle, mint például: „…albeit they roll down in their throat more than enough to drown an ox”. Sikerült beállítanom a tőlem okosabb telefonomon az olvasás funkciót, szóval 2*22 perc sem telik esemény nélkül a metrón. Eddig 6 kg-s infós könyvekkel jártam, ami egy kicsit feszélyezett. 

A Tottenham Court Road metró aluljárója: 

 

A Dominion (lehet korábban Globenak hívtam, hiába, no, nekem az angol művészet az Shakespeare)

Könyvesbolt Sziszi barátomnak. Szigorúan boszorkány-könyvesbolt. Ebben a hónapban a Shamanism folyóirat vitte a kirakatot. Igen, magyar kiadás. 

Útban Leytonstone felé, a Leytonstone High Road fölött ilyen felüljáró hidak ívelnek. A legtöbb zárt, ez nem. Elég indusztriális. 

a Leytonstone-i templom és temetőkert öreg fákkal, a könyvtárral szemben.

Április, te bolondos

Mi sem lehet jobb, mint az extrém időjárás. Végre van miről beszélgetni angolul! És nálatok milyen idő van ilyenkor? És nem fáztok? És fizetni kell a fűtésért? Megannyi kérdés, amire válaszolni kell. Az újságok is folyton tele vannak: már csak két hét Albion, és felmelegít minket az áldott Nap. Ennek ellenére sokan mezítláb bújnak cipőbe, miniszoknyát hordanak harisnya nélkül (igen, bármelyik nemre lehet gondolni).

Milton tegnap megígérte, hogy megtanít szusit készíteni. Egyszerű, de nagyszerű módon. A spanyolok teljesen belelkesültek. Cserébe ők paellát készítenek majd. 

Klájne fisse, gutte fisse

Én: - Mit szeretsz sportolni?

Milton: - Horgászni jó. Nyugis.

Én: - Mekkora halat fogtál?

Milton: - 25 kg. Elég nagy volt.

Én: - Na persze…. Mester, lécci

Milton: - Mondom, az Amazonasból fogtam ki.

Mindig elfelejtem, hogy a Keleti-főcsatornán túl is van élet.

Néhány halnév akkor: 

Csuka – pike, pickerel, lucy

Harcsa – catfish

Ponty – carp

Amur – amur fish/ grass carp

Busa -    carp

Pisztráng – trout

Lazac – szalmon

Makréla – macarel

Szardínia – sardinia 

Tanfolyamat

Míg más a piros tojást festette, kitakarította 70-szer a lakást, és a sonka illatában gyönyörködött, én addig elvégeztem egy 4 napos biztonsági őr tanfolyamot. Meglehetősen sokat tanultam. (Javarészt törvényrészeket bifláztattak. Mit szabad, mit nem.) Szóval, most várom a vizsgaeredményt, utána meg kell kérvényezni a jelvényt-kitűzőt, meg az erkölcsi bizonyítványt. A mester mondta, hogy kár, mert maradhatnék náluk akár főszakácsnak. De hát, kicsi zene, kicsi tánc. Meg már unom is a menüt, minden nap ugyanaz. Közben nézek másik szakács állásokat is, a környéken. 

Találtam 100 fontot, na jó, majdnem… 

Reggel, elküldött a logisztikai főnököm tejfölért. Így kénytelen voltam megtámadni a hideg utcán. Ott meg milyen kép fogadott? A sarkon, a kuka mellett elhajigálva vagy 5-6 tankönyv. Megsasoltam: tankönyvek. Gyorsban hazavittem Zsunak. Éppen ilyesmiket keresett. A tankönyveket ugyanis újonnan megvenni nehéz (20-30 font), az antikváriumokban meg nem nagyon van: ki szokták dobni, vagy benn tartja az iskola. Úgyhogy most van mit olvasnia.  Közben felvettük a kapcsolatot egy-két tanár ügynökséggel is, hogy segítsenek elintézni a QTS-s (ez a honosított tanári diploma, ha jól értem).  

 Ezeket találtam:

 Vettem könyveket, a metróra olvasni. Egy Zen koan gyűjtemény és a Biblia

 A "Kocka" könyvgyűjteményem:

 És ilyen cikkek tetszenek mostanában. Minden ábrás-képes-beszédes. Mintha, az összes designer ugyanott végzett volna: