A mai nap legnagyobb problémája
Holnap mennem kell a könyvtárba, mert kissé felbosszantottam magam a
metrón. Az alábbi sorokat sikerült ugyanis az útravaló olvasmányomból
kisilabizálni:
“The new enemy were the Huns, the
most savage of all the barbarian tribes, most of whom still lived and slept in
the open, disdaining all agriculture and even cooked foods - though they would
soften raw meat by massaging it between their thighs and the flanks of their
horses as they rode. .... Attila, like all his race, was incorrigibly
superstitious, and the Pope may well have reminded him of how Alaric had died
almost immediately after his sack of Rome....” (20-21pp., John Julius Norwich :
The Popes. A History, London, 2011)
Annyira felháborít, hogy le se
fordítom, nem érdemli meg. A legszörnyűbb, hogy 2011-s kiadás, tehát nem 1967,
nem 1972, nem, ez viszonylag friss. Ezekután már nem csoda, hogy az első
fejezetben miért ecsetelte hosszan a szerző, hogy Szent Péter az első pápa.
Ugye kézzel fogható bizonyíték nincs, cask hogy a Péter és Pál apostolok mauzóleuma
ott van.
Egyébként enyhán rasszistának
érzem a kijelentéseit a fenti idézetben. Van abban minden, lebecsmérlés, és
általánosítás. Úgy tűnik, hogy Norwich második hercege eléggé keveset olvasott,
hogy megfelelően tájékozott legyen. Persze
nem róvom fel neki, egyfelől mert háborús veteran, aki mindent fehéren és
feketén lát, másfelől, mert csak egy angol úriemberről van szó. Mindjárt írok
is neki. Olyan angolos stílusban. Végülis, hercegnek még sosem írtam.
Közben dolgozunk is
Már nem káromkodok, ha valaki
hagymakarikát kér. Valószínűleg jól csinálhatom most már, mert ugyanazon
asztaltól szoktak kérni még extrában, miután kiviszik. Egyétek csak drágáim,
aztán jól odatenni azt a borravalót is ám! Szeretik a séf bácsik.
Véres húst se küldtek még vissza.
Furák ezek az angolok. Raw medium, vagyis közepesen nyers. Magyarul középen
véres. Nem főzzük, hanem grillezzük a húst. Értsd: kívül égett, belül véres.
Azért az vicces volt, mikor a muszlim szakácsnak magyarázták, hogy ne olyanra
süsse, ahogy ő eszi, hanem ahogy kérik. Dehát úgy, nem lehet megenni! (nem ‘halal’
ugye)
A saláták is egész érdekesek.
Elég kevéssel beérik, mondjuk minden árunk friss. Én ezekkel mindig akciózok,
hogy nézne ki szépen, amiért letorkolnak, hogy nem rakunk bele személyiséget,
hanem csak dobjad ki, mint bármely másik Byronban. Aha. De így szebb.
Szabadság
Miután Zsu azon kesergett, hogy
nem tudunk együtt hazamenni, másnap a főszakács megkérdezte, hogy mikor akarok
szabadságra menni. 2 hét után! Merthogy utána nincs. Január – március közt
kapok 9 napot. Ohh, mondom, ez egy repülőjegy foglalás lesz.
Aztán, hogy legyen egy kis
izgalom is, kijött egy állás, azzal a megjelöléssel, hoggy ASAP (amilyen
gyorsan csak lehet). Februárban, vagy előtte kellene kezdeni, a British
Múzeumban. Az állás elvileg nekem van kitalálva. Egyetlen feltételnek nem
feleltem meg: numizmatikából semmilyen képzettségem, vagy gyakorlatom nincs.
Na, de szerintem elég kevés érettségizett, vagy diplomázott embernek sem van.
Szóval, sanszos, hogy két héten belül onnan is visszajeleznek. Jó lenne az az
állás, stabil havi 1000-1200 nettó, augusztus végéig. Heti 40 óránál nem több,
és nem is fárasztó. Mellette lehetne tanulni.
Úgyhogy most szorítok, hogy
összejöjjön, bár akkor nem tudom, hogy megyek haza. Legfeljebb majd ki-le-meg-tárgyalom
velük. Elvileg előre is elkérhetem a szabadságomat. Ha meg nem jön össze, az se
baj, még 1-2 hónap és fizuemelés.
Addig Milton mesterrel
szórakoztatjuk egymást. Imádom, amikor a kicsi japán mester mondja, “ááhh,
lústa, lústa”. “keszönöm” én meg válaszolgatok “szajónára gozaimasz”, “lústa
deszuka, Milton szenszej”
Újabb felfedezésem
Átmentem a Szenátus épülete
alatt, s mivel nappal volt, baloldalt feltűnt egy felirat: SOAS. Mondom, ez
olyan ismerős. Ja, ez az Keleti és Ázsia tudományok iskolája. Be is kalandoztam
kicsit. Hát, hogy itt fizetni kell az egyetemért, az egyértelmű az első
bliccre. Van miért. Zsúfolásig telt könyvespolcok, közösségi terek,
csoportmunkára alkalmas helyekkel, és ízléses, jó állapotban lévő épületek. Kollégium
a szomszédban. Ezért én is fizetnék. A lényeg a feltételes módban van.
Valószínűleg a diplomám után kell majd fizetnem otthon. Habár, ki tudja.
Aztán ideteszek még egy kis
olvasnivalót, ki-ki az kezd vele, amit akar. Ahogy Nietzsche mondta, meglehet, nem pontosan ezekkel a szavakkal, az igazság
olyan, mint a hegyi forrás vize, akik nem szokták tisztaságát és hidegét, azok
számára ártalmas hirtelen vedelése.
