Hhúúú de jön a tél, nagyon tél, nagyon jön

Most ebben a bejegyzésben nem lesz kép, de lesz muzsika.

Novemberi utazás >>> muzsika 

A szabadságomat november közepére időzítettük. Tettük ezt három okból. Olcsóbb volt a jegy hazáig, régen voltunk már otthon, és mert már nyáron eldöntöttük, hogy ekkortájt megyünk haza.
Zsu lábtörő kalandja majdnem keresztbe tett nekünk. Anyagilag persze nem, de ugye féltünk a repüléstől. A kórházban azonban megnyugtattak. Először is, repülés előtt vissza kellett mennünk, és megvágták a gipszet, hogy tudon tágulni repülés közben (másnap kiderült ez nem volt hülyeség), másfelől adtak egy papírt, hogy minden rendben repülhetünk.

Roki kalandjai

Lutonba előre szóltunk, hogy problemásak vagyunk. A bejáratnál már elénk sietett egy hölgy, kerekesszéket adott, elintézett néhány papírt, majd segített feladni a bőröndöt. Kisebb kalandok után eljutottunk a 26-os kapuhoz, ami itt külön a szárnyaszegett madaraknak van fenntartva. Mosoly, papírok, kísérő, kisteherautó. A kisteherautó puttonya meg hidraulikával felemelkedett a levegőbe, és egyszerűen átsétáltunk a gépre(ilyesmit kell elképzelni)

Ugyanez a debreceni oldalon nem volt túlbonyolítva. Először is megkérdezték beszélünk -e magyarul. Mondtam, hogy Andrew Vajna is emlékszik pár szóra, pedig ő 56 után ment ki. Aztán következő kérdés: le tudunk e menni magunk. Mondom, ember, szerinted miért kértem asszisztenciát. Sóhaj. Kérdés: akkor kerekesszék? Mondom, ha nincs jobb, köszönöm. Zsu már itt gondolta sínen van, de én még csapdát sejtettem.

Két irodában felnőtt legény vakarta a fejét az asszony körül, majd megtalálták a megoldást. Walkie-talkie: Sanyi gyertek mán segíteni! Szóval, négyen a vállukon vitték le az asszonyt, aki elég közel lévén a Szűz Máriához kérlelte is sűrűn, hogy ne dobják le a repülő lépcsőjén.

Kalandjaink még mindig nem értek véget! 

Az egyik srác betolta az asszonyt, amiért én nem győztem hálálkodni, meghát a félelem még mindig kiült Zsu arcára. Betolták a váróba. Majd újabb kérdés: fel tud állni? Merthogy a szék kellene még nekik, és csak egy van. No comment. Az utasok segítőkészek voltak, és előre engedtek, köszönet nekik - meg a gyerekeseket is előre engedték, rendes csapat volt.

De aztán túléltük >>> muzsika


Az otthon töltött hét ilyesmi volt. Mi meg rendes gyerekek vagyunk, sehol se utasítottunk el semmit se. Ennek hatására, szerintem egy hét után leállt a májam, a gyomrom, és minden egyéb emésztőszervem. Túlterhelődtek, túltöltődtek és a túlélésre játszottak. Lassan három nap londoni lét után a rendszer újra betöltődött, és hálákat rebeg a fish and chipsnek. Ámbár egy jó pörköltet már megennék.

Szóval büszke vagyok magunkra, túléltünk egy hetet Magyarországon. Tudom, nem nagy szám, mert mások évtizedeket élnek túl, de hát a tízezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik el.
Innen is ölelünk minden szerettünket.  

Vissza Angliába >>> muzsika

Ez már egyszerűbb volt. Reptérig szülőkkel, búcsúzás. Reptéri késés. (Gondolom köd miatt.) A váróban nagyon csúnya angol nőkkel, akik műanyag pohárból szürcsölték a reggeli konyakjukat. Kicsit irogykedve néztem rájuk, én még nem bírtam volna inni. Gondolom elővigyázatosságból a reptér utasmosdóiban lekapcsolták az áramot. Így volt alkalmam erőt gyűjteni és kipróbálni a gépen a mosdót.

A kapuknál a szokásos ellenőrzés. De kérem, valaki irassa már be őket A, alapfokú angol tanfolyamra, vagy B, etikettre. Ahogy a román sráccal beszéltek, katasztrofális volt (éshát nem csak vele). Szerintem simán beleférne egy ukrán-román-angol alapozó a beléptető embereknek. Nem lennének kevesebbek vele. A vegye le a ruháját, kérem - mondat így hangott angolul: jacket, pull-óver. Azért egy kéremet nem nagy erőfeszítés utána biggyeszteni. Bár, szerintem csak én öregszem és akadékoskodok mindenen. 

A repülőt kicsit sportosan tette most le a pilóta, de amúgy minden rendben volt. Most várjuk a pénteket, hogy Zsu végre járógipszet kapjon és Rokiból Mechává léphessen elő.Megigértem neki, hogy nem hagyok majd költőpénzt neki, mert veszélyes. Egyfelől képes lesz elkölteni, másfelől meg annyi mindent vesz, félek elesik a súllyal.

Apró-cseprő dolgok >>> muzsika 

 Zsuzsi gyorsan talált egy angol tanárt. Otthonról, skype-n. Meg én is néztem, hogy Lewishamban is indul egy féléves ESOL tanfolyam majd januárban, amire decemberben kell jelentkezni. Ingyenes, csak hosszú. Majd meglátjuk ez utóbbit.

Én összedobtam egy weboldalt, csak összegyűjteni a pythonos meg inspiráló projekteket. Szóval még mindig programozás.

Aztán tegnap hazajött Pisti, és mondta, hogy nagyon forgalmas napjuk volt, talán ez volt a legforgalmasabb délelőttje eddig. Szóval készülhetek. A karácsonyi menet gyors lesz Covent Gardenben. De megígérem, hogy nem hagyom, hogy túlfizessenek.

Közben megjött a QTS-m, amiben közölték, hogy 16 éves korig állami iskolában nem taníthatok, mivel otthon sincs tanári diplomám, ellenben magasabb iskolákban és függetlenekben igen. Alaposak...  

és a végére is muzsika.

Rock-tóber

Ez a nyár eltelt, végleg. Az augusztust követte egy ugyanolyan szeptember, és a héten végre megérkezett a hűvösebb szél meg az eső. Kemény októberi idő ez Londonnak.

Ember tervez, az Isten végez... 

Zsu tett egy 2 hetes túrát odahaza szeptember végén. Útvonal: London, Luton, Debrecen, Hajdúböszörmény, Bécs, Hajdúböszörmény, Debrecen, Luton, London, és végül Lewisham Kórház. Sikerült visszafelé jövet leesnie a kétemeletes busz lépcsőjének a tetejéről. Kicsit blamáltam is magam, mivel egy könnyű kézipoggyásszal volt, ezért nem mentem ki elé. Ja, a csavar az egészben, hogy a lakásunk ajtajától 2 percre lévő megállóban történt az eset.  

Azért otthon minden rendben

Zsuzsi látogatásának apropóját egy újabb jövevény adta, akit szeretett volna meglátogatni. Én is szerettem volna, viszont próbaidős melósnak szabadságot még nem adtak ki. Úgyhogy döntöttünk, az ő húgáról volt szó, szóval ment, egy kicsit megölelt mindenkit, aztán jött volna haza. Az új kicsiség Ádám, és szerintem én is kölcsönkapom amikor hazamegyünk.

By-by takarítás?

Zsu azért kapott 2 hét eltávot, mert ügynökségen keresztül dolgozik, nekik meg aztán holtmindegy. Fizetni nem fizettek semmit, most pl. tápénzt sem. Viszont 6 hét+ a gyógyulás, utána meg még ki tudja mennyi idő, mire tényleg dolgozni tud vele. Titokban kicsit örülnék, ha nem takarítana többet. De, azért a munkahelyéről felhívták, hogy várják vissza, és szóljon, ha valami változás van az állapotában. 

Húzd, húúúzd, húúzd meg!

Az étterem, ahol dolgozok kicsit lassabban terjeszkedik, mint ahogy ígérték, vagy szerették volna. Ellenben a jövő évben rengeteg emberre lesz szükségük (inkább nem írom le a számokat). szóval megéri maradni, annak ellenére, hogy volt 3 hét mélypontom, amikor egyszerűen utáltam bejárni. De szerencsére közben volt fizetésem is, úgyhogy a matek győzött már megint. Tegnap beszéltem az étteremvezetővel előléptetéssel kapcsolatban, a jövő hétre konkrét számokat ígért. Mindenesetre egy pár hónapot akkor is maradok még, ha csalódok a matekban. Meg volt időm pénzt keresni is, mert Zsu otthon volt, úgyhogy ráértem duplaműszakot vállalni meg ilyenek. Itt legalább kifizetnek. Most a legnagyobb gondom, hogy nincs kávéautomata a munkahelyen. 2 éve voltak egyebek is... 

Programok  programozáshoz

Sikerült befejeznem az első online kurzusomat. Legalábbis úgy tűnik. A héten kezdtem egy újabbat, meg a jövő héten lesz még egy. + Van egy időkorlát nélküli is fent a neten. 

Annak, aki programozni, vagy online tanulni szeretne angolul
coursera.org (van fent pszicho, történelem, filozófia, minden, ez a kedvencem)
https://online.dr-chuck.com/  (Dr. Chuck Open License oldala)
https://courses.edx.org (Ez főleg science) 
https://www.udacity.com (Ez kocka nagyon, meg szerintem néha elég tömény is.)

Lehet, hogy a Python az nem is egy kígyó? 

 Hanem egy meglepően könnyen kezelhető programnyelv, ami tiszta fejet, meg józan paraszti eszet kíván. No, meg egy párszáz óra gyakorlást. Az a tervem, hogy december végéig összesen 3-4 kurzust végzek el, elkezdek építeni valami kis programot, vagy egy egyszerű referencia site-t, aztán stresszelni kezdem a Londonban lévő startupokat, meg kisebb cégeket gyakornoki helyért. A jövő év erre lesz szánva. Ha nem jön be, akkor még mindig van időm gondolkodni, ha bejön, akkor megoldódtak a gondjaink egy jó időre. Mindemellett, meg lehetek részmunkaidős éttermi dolgozó, amíg gyakornokoskodom. Általában ez 3 hónap.

Jelenleg meg tudok írni kisebb matematikai, vagy logikai feladványokat gépen. A mostani kurzusok egyike pl. űrhajós-lövöldözős játék írását ígéri (elég jó tanári karral, és oktató videókkal) decemberre. Úgy legyen. Onnan már csak egy lépés pl. megtanulni a djangot, ami a webes alkalmazásokhoz kell. 

Aztán meg ki tudja, valami ilyesmi is érdekelne, hátha jó lennék benne: http://index.hu/video/2013/10/09/startup5/ (1-5 rész van fent)

Érdekli kis családunkat a technika is: 

Zsunak most ilyen gyűrű kellene: 
http://index.hu/tech/2013/10/11/egy_gyuruora_mind_folott/

Én egy ilyenen gondolkodom jövőre: 
http://www.wimp.com/raspberrypi/

3D-s otthoni nyomtató, mindössze párszáz dollárért: 
http://www.youtube.com/watch?v=Eb2kijfQYTE

És annak, aki megette a levest, annak a végére egy pár nyalánkság, képek: 
Waterloo Bridge, ősszel, míg várom a buszom: 

Covent Garden, Long Acre Road, utcakép, ahol dolgozok: 

A nevem bengáliul leírva: 

Zsuzsinak jól áll a sárga szín. Már nem gipszet kapott, hanem egy szintetikus műgyantás bandázst. http://fracture_info.webs.com/typesofplaster.htm 
A színt ő választotta. Holland szurkoló. 

a nagy ijedtségre, egy kis pale ale.

Zsuzsi a felhők felett:

A királynővel a kapcsolatunk...

Egy év eltelte után elmondhatjuk, hogy a királynő észrevette az udvarlásunkat. Ebben talán az unoka születése, a kínai kígyó éve, meg a végtelenül pazarló augusztus hava is közrejátszott. 

Zsut ne bosszantsátok! 

 Zsu húzta az igát a hoteles takarítósos állásban, élvezte a szürke hétköznapokat, meg a pöffeszkedő főnökök éncentrikus napi rutinját. Egy darabig. Aztán betelt az a bizonyos pohár, kicsit szipogott, majd két nap munkanélküli lét után el kezdett dolgozni egy másik helyen. Nem négy csillag, hanem öt. Nem mindenféle főnökei vannak, hanem munkájukat komolyan vevők. Az órák kevesebbek, a munka és a munkás megbecsült. Egyszóval, megérte neki váltani. 

Viktor! 

 Viszonylag sok lengyellel dolgozok, és tudnak is pár szót magyarul: anyád p*csáját, b*szdmeg, g*cisbugyi. Állítólag magyar barátaik tanították őket. Én próbálom most nekik a mitszütskisszűcsöt. 

Naszóval, éppen mossuk a krumplit az egyik lengyel jogásszal és mondja, hogy mi ám fene népszerűek vagyunk Polákföldön. Csak menjek bátran, mondjam, hogy magyar vagyok, s már testvérként kezelnek. Nem érti miért. Mondtam neki, hogy mi is szeretjük a lengyeleket - nem említettem, hogy a turistákat nem - merthogy Bem Apó afféle szuperhős nálunk. Fél perces büszke csend a három lengyel felől. 

Aztán a srác folytatta, hogy egyszer próbált elmenni a mi szeretett vezérünk, nagyrabecsült Viktorunk előadására. Merthogy volt neki egy ilyen nyilvános performansza az egyetemén. Egy órával korábban ment a nagyteremhez, és már nem volt állóhely sem, úgyhogy csak kívülről hallgatta. 

Meséltem neki, hogy nálunk már jönnek Lengyelországból is tüntetők, meg ellentütők, mikor kire van szükségünk. Erre Lukasz legyintett, nem megmondtam, csak kérnetek kell, megyünk.

Még kicsit orrlógatva megemlítette, hogy jófejnek tűnik ez a Viktor, csak kicsit olyan diktátor, nem? Hááát, most erre mit válaszoljak neki: politikus.

Magyaros-Nepálos

Mentünk a megszokott csirkésünkhöz, és most ugye ketten. Pár szó után megkérdezi a srác: magyarok vagytok? Mondom igen. azt mondja jó sok magyarral dolgozott már. Jó sokan vagyunk mostanában kint. Ő öt éve él kint, akkor a lengyelek voltak mindenhol ott, most magyarba botlik az ember mindenfelé. Neki is van magyar barátja. Jó emberek vagytok. Kicsit meséltem neki, hogy nepáliakkal dolgoztam. egyből felcsillant a szeme: tényleg, hol? Namaszté! 

Boltok, kifőzdék, éttermek

 Zsu ma volt bevásárolni. Egyszerű feladat lett volna egy túrógombóc, csakhogy nem volt hozzávaló a környéken. (angol túróban nem bízunk, a lengyel már bizonyított) Egy tanulsággal jött haza: nincs semmi a boltokban, amiből főzni lehetne. Valószínűleg az emberek errefelé nem is nagyon főznek. 

Ó, anya, gyerekkoromban mennyit emlegette! Ennénk papírtányérból, azt könnyű lenne mosogatni, meg megvennénk a kifőzdéből nem kéne ott állni mellette! Hát ide kellett volna költözni ifiasszonyként. Tény, hogy néha felháborodok, és olyankor főzünk egy gulyást, egy csirkepaprikást, rántott húst, vagy ilyesmit.

Fura az is, hogy az egyik kollegina mesélte, hogy ő Amerikában lakott 7 évet, és ott a gyorséttermek vendégei nem ilyenek. Mármint nem lehet bent a gyereknek mindent, nem hagyják szét a szemetüket, stb. Egyszóval az amcsik kultúrált vendégek, a britek meg nem (ezt korábbi munkahelyeimre visszagondolva, megerősítettem). Ahogy Jason mondaná azért, mert az angolok kis furácskák.

Képek

A Szabadkőműves Könyvtár, ezelőtt járok el mindennap. Egyszer már szétnéztem belül is.

Southbank, Waterloo, Nemzeti Színház előtti tér

Temze, a Waterloo Bridge-ről

Még mindig a Temze

A Brockley-i temető. Emellett lakunk

Néhány klasszikus: Shakespeare, Martin, Livingstone