Küskarácson-Nagykarácson

Előkészületek

Eljött a Karácsony is. Nekem 2 nap off-ot meg egy fizetett ünnepet hozott a Jézuska, ha minden igaz. Az első napon Zsu kalácsot sütött, meg kefíres sütit. 

A kalács töltelékének beszerzéséhez minden török nyelvtudásom szükséges volt, és kiderítettem, hogy a mák lengyelül is mák. Darálót először nem akartam venni, de a pékségekben meggyőztek, mert ők sem derálnak helyben. Szóval, Wood Green, piaci alagsor. Ugyan mindenki az Argost ajánlotta, mint az elektromos kütyük nagytemplomát. De benéztem oda, és túl sok ember imádkozott, sokat kellett volna az áldásig várni. Ugye itt eleve számgépes paneleken választja ki az ember amit akar, aztán kártyával fizet, majd kap valami cetlit, ha jól tudom, hogy kiviszik holnap, vagy lehozzák holnap. Ezzel az időtényezővel valahogy nem voltam kibékülve. 

A török háztartási boltban egy réz-kávédarálót ajánlottak, azonban 23 fontért kicsit sokallottam, noha szépnek szép volt. A piacon egyből megtalált a kedvenc háztartásis kereskedőnk, és csak ennyit kérdezett gépi, vagy kézi? Szolid 18 fontért egy 2 év garancával rendelkező kávédaráló boldog társtulajdonosa lettem hamar. A következő pár órában pedig dió, mák és porcukor teszteket is kiállta a masina.  

Karácsony

Fát nem állítottunk, nekem már a ruhaszárítót is elég elviselnem, meghát germán szokás is. Nagyapóék mondták, hogy régen ez a gazdagok kiváltsága volt. Nos, mi itt szegény kétkezi munkások vagyunk.

De az igazi ok inkább az volt, hogy nem nagyon találtunk fenyőt, ami megfelelt volna nekünk. Egynek se volt fenyőillata, és nem voltak gyantásak. Nem tudom mit csinálnak velük itt. Holtukban is mérgezik a fákat ? 

Azért egy kis asztali dísz, néhány ajándék, meg szaloncukor, gyertyafény belefért az ünnepbe. Az ünnepet pedig társaságba a legjobb elviselni. Gyakorlatilag az egész albérlet ünnepelt, hogy végre nem halal húst kell ennünk. Az est fénypontját pedig kicsiny sombrerojaval Mr. Tequila Gold emelte. 

A karácsony másnap is közös étkezéssel telt. Zsu töltött húst meg töltött káposztát készített. Mozgásképtelenre ettük magunkat, és át is sikerült aludni a napot. 

Így a harmadik ünnepnap, vagyis karácsony másnapja már a nőknek nagytakarítással, a fiúknak meg főzéssel telt. Én slambucot pergeltem. Wokban. Győri lakótársam bele is szeretett ebbe az ételbe. Londonban. 

Szóval eltelt ez a pár nap, mindenki megállt kicsit, pihentünk. Majd kezdődik a taposómalom előlről holnaptól. 

Meló

Szerződésem még mindig nincs (illetve folyamatban), de szerencsére kilábaltam a náthámból. Imádkoztam, hogy ne vegyék észre, hogy rosszul vagyok. Otthon ugye minden további nélkül táppénzre menne az ember, de itt inkább dolgozunk. Nagyjából a felét már tudom, ami a pult mögött zajlik, így 2 hét után, még másfél hónap és nagyjából egy másodséf tudását fogom összecsipegetni, utána meg már csak a rutinja lesz hátra. 

Beni, a főszakács még csak kétszer látott, mind a kétszer ki akart rúgni, amit rezignált, széles vigyorral vettem tudomásul. Végülis, most másodjára esett le neki, hogy én még csak most kezdtem. Szerintem eddig azt hitte, hogy egy másik éttermükből jöttem át segíteni. 

Dehát, olyan forgalmasak voltunk, hogy az ellenőr is beállt segíteni, meghát mindig én voltam szélen, kéz alatt. El is fáradtam rendesen. Frederiko barátom csak ennyit mondott: dupla eszpresszó. 

Van még 2 szicíliai srác a pincérek közt (Jézus és a haverja, Józsua), állandóan hülyéskednek valamin.

Ha minden jól megy vesznek még fel egy KP-t, ugyanis az étterem előkészítő konyhája az utca túloldalán van, ami naponta kb. 1-2 óra plussz munka nekünk, mindent átvinni meg vissza.

Ma még átolvasom a jegyzeteimet, meg holnap munkába menet előtt, aztán jó is leszek, jöhet a következő lépcső. 

Karácsony után 

A mai nap már sztrájkol a metró. Ez mondjuk különösebben nem zavar. Viszont lassan elkezdődnek az akciók mindenfelé. Úgyhogy, elég veszélyes környéken dolgozom. Ilyenek vannak útközben: Szcientológia könyvesbolt, Elektromos-kütyü bolt (gadget shop), Apple store, könyvesboltok (3). 

Holnap viszont a Russel Square felől fogok támadni, nem a Goodge street felől. Kicsit hosszabb gyalog, de mivel nem veszek a héten bérletet, ezért nem akarok átszállni 2 megálló miatt. Elvileg csak átvágok a téren, és lesétálok egy utcát a British Museum mögött kettővel. Mennyi új dologba futhatok ott is :-) 

Januárban már szeretnék rendesen edzésre járni, meg tanulni itthon. 2 hét után már nem fárasztó ez a munkatempó (általában az éjszakai munka fáraszt, de most ezt hamar megszoktam). Az ünnepek után majd az étkezési szokásainkat kell megint visszazökkenteni a régi tempóba.

Kicsit megpörgetni az életet aztán márciusig, akkor meg már lesz elég szabadságom hazamenni.

Fényképek

Eddig a telefonommal készítettem fényképet, és azt BlueTooth segítségével  játszottam át egy asztali PCre (ami most a szekrényben várja, hogy eladjuk). Viszont a laptop valamiért nem engedi a telefonnal való összeköttetést. Nincs ötletem, de elvileg 2 héten belül veszünk egy fényképezőt.