Egész októberi idő van itt decemberben

Pre-Christmas ideas

A Karácsonyi hangulat teljesen hiányzik. Talán oka a távolság a szeretteinktől, meg talán az, hogy az idő sem olyan. A lombhullatók téli álmát teljesen megtöri a sok örökzöld. Habár ma reggel már megjöttek derecskéről – Zsu legnagyobb bánatára. 

* * * 

Az elmúlt 2-3 hét elég eseménydús volt, ahhoz képest, hogy én szinte semmit sem éreztem ebből. Reggel korán kelés, aztán munka a Blue-ban. Nyolc óra dobozpakolás, aztán haza, evés és alvás. Noha sikerült Zsut megint az őrületbe kergetnem az étvágyammal – háromszor vacsiztam – a kint vásárolt ruhák jelentős része megint lötyög rajtam. Nem tehetek róla, ilyen az alkatom. :-)

Zsu mindeközben megpróbált visszatérni a tanításhoz. Most ugye van ideje rá. A vasárnapi diákot azonban egy nem várt esemény választotta el tőle: a buszok elkezdtek összevissza járni. Úgyhogy három és fél óra után feladta. A neten persze semmit sem lehetett találni, ami magyarázatot adott volna a jelenségre, én csak valószínűsítem, hogy baleset lehetett valamerre. Esetleg több is. 

* * * 

2 hetet húztam le a Blue-nál, amit nem bántam meg, viszonylag sok munkával és erős fizikai igénybevétellel, de sikerült kihúznunk ezt a két hetet is. Zsu egyik tanítványának az apukája, Krisztián, menet közben felkarolt, és ajánlott néhány helyet, ahol érdemes volna megpróbálnom mert üresedés adódott.

Először a Giraffe nevű hely jött számításba, mert hirtelen kerestek bárosokat. De aztán telefonált, hogy egy régi barátja nagyon gyorsan keres KP-t, vagyis mosogatót a Byron Restaurant nevű formációba. A Milton név alapján egy britre asszociáltam. Erről megint bebizonyosodott, hogy Angliában az előítéletek tényleg az erő sötét oldalán harcolnak. A főszakács, Milton ugyanis egy 50-es éveiben járó, mosolygós, mindig nyugodt japán fickó. Három óra munkára hívott be, de gyakorlatilag az első 5 percben már tudtuk, hogy felvesz.

 Ez volt szombaton. 

Chef bácsi

Aztán vasárnap Krisztián hívta Zsut, hogy hívjam fel Miltont, mert sürgősen kell neki szakács. És ugye nem találja a számomat – miután a mobiljába is beírta, és papíron is otthagytam. Felhívtam és másnap kezdhettem. Hétfőn és kedden már a pult mögül. Az irataimat még intézik. Fel kell küldeniük a központba, hogy leellenőrizzenek. Ma off, holnap megint egy műszak, aztán talán dupla, még nem tudom. Milton mester szombat óta írja a rotát – az időbeosztást – hogy mikor dolgozunk. Szóval ez is opcionális. Nagyon jó csapat, nagyon forgalmas étterem, sok a munka, de jóval könnyebb, mint amik előtte voltak, beleértve az otthoniakat is. Remélem, hosszabb ideig tudok maradni. 

Egész nap séfnek szólítanak, amire meg ugye még nem hallgatok. És hiába régebbi dolgozók, Ahmettől is csak egy csúnya pillantásra tellett, mikor elszúrtam valamit a legnagyobb rohanásban. 2 perc múlva már megint udvariasan beszélt. Séf, kérlek, hozd át majd ezt meg ezt nekem, mert kifogytam. Séf, kérlek, ha van időd, szeleteld fel ezt, mert már nem sok van. Meg ilyenek…

 

A munkatársaimról pár szót, mivel még nem nagyon ismerem őket. Ahmet egyiptomi, és Szunir nepáli szakács. Az előbbi fiatal srác, az utóbbi középkorú diplomás gyógyszerész, odahaza patikája is van. A KP két albán srác, erősen opcionális angol nyelvhasználók. Mazsit, a másik chef már 6 éve szakács és perzsa. Természetesen hivatalosan sía-muszlim ő is, de mint minden brit perzsa, ő is az arabok vallásának tartja, és sokkal inkább zoroasztriánusként tekint magára. Ő dicsért tegnap agyba-főbe, hogy már az első nap azt mondták a szakácsok, hogy…

- úgy bánok a késsel, mintha 8 éve szakács lennék (nem akartam elmondani, hogy ez nem csak konyhai tapasztalat)

- otthonosan mozgok a konyhának (ez mondjuk gyerekkoromból édesanyámnak inkább köszönhető, mint az azóta eltelt időnek)

- jól beszélek angolul (varjak közt a héja is sasnak számít)

- gyorsan tanulok és nem értetlenkedek (még nem ismernek eléggé)    

* * *

El se merem képzelni, milyen emberek fordultak meg előzőleg itt. A pincérek nagy része olasz, ja, meg az egyik chef is. Fabio, szardíniai, és olyan is, amilyennek az ember egy szardíniait képzel. Kicsi, mosolygós, erős. Magamban Kisszabadi Tominak hívom.

Egyébként mindent hivatalosan intéznek. Ez itt azt jelenti, hogy minden le lesz papírozva, de marhára nem sietik el, vagy aggódnak érte. Paulina a főnökasszony, ő intéz mindent. De igazából még semmit se tudok a fizetésről, szabadságról, időbeosztásról. Minden dolgozó annyit mondott, hogy nyugi, lesz, nekik is ilyen volt. Ha tetszik, meg bírom csinálni, akkor jó lesz. Itt mindenki segít a másikon. Nagyon szokatlan ez egy magyarnak.

Zsuzsi kicsit aggodalmaskodott a kiesett munkák miatt, de hát meggyőztem, hogy neki van munkája, kettő is. Egyrészt magyar gyerekeket oktat szépre és jóra, másrészt háziasszony is. Úgyhogy most már van lelki ereje megint angolul tanulni, meg állást is keres persze. De rabszolgasorba már nem engedem, hogy eladja magát. Egy hónap takarítás pont elég volt neki.  

Tervek

És reménykedünk, - cselekvően persze - újabb magyarokkal vettük fel itt kint a kapcsolatot, ők is körbenéznek. Meg most én is kérdezősködni fogok, ugyanis a Blue-ban is van pár srác, akik érdekeltek állandó munka iránt. Az ügynökségi raktáros munkákkal az a baj, hogy január-februárban szinte alig vannak, és addig is csak a minimálbért fizetik, viszont heti 40 óra felett kell gürcölni. Szóval ideje sincs az embernek váltani, hanem egyszer csak elkopik körülötte a munka. Megpróbálok segíteni nekik én is. 

* * * 

Közben megjelentek azok az álláshirdetések, amikre vártam. 1 éves gyakornoki állás vidéken, diplomás minimálért, mint levéltáros. Most írták ki, és március-áprilisban lesz a felvételi. Megpróbálom azt is, út egy könnyebb jövő felé. A vidéki élet ráadásul klasszisokkal olcsóbb. 

* * * 

Kung-fuzni az idén már nem fogok tudni iskolában, viszont amint lejárt a betanulós időszakom, megpróbálom beütemezni, talán egy biztonsági őr tanfolyamot is. Jógából is kihagytam két hetet, meg még kicsit pihentetni is akarom a bal vállamat. A programozást heti rendszerességgel nyüstölöm, ezt is napivá akarom tenni. Lassan körvonalazódik minden, ami a lehetőségek közül belefér az én 24 órámba. 

* * * 

Zsu gyöngyöket próbálja a neten promótálni, egyelőre nem sok sikerrel, de ami késik, az nem múlik. Talált egy jó egytannyelvű angol oktató csomagot, már sikerélményei is vannak: a matekot néha angolul magyarázza. Amint elég magabiztosnak érzi magát, meg valószínűleg elintézi a papírokat, hogy egy korrepetálós iskolában dolgozhasson, mint óraadó. Nyugodt munka, rugalmas időbeosztással, jó fizetéssel. De ez még 3-4 hónap.