Rövidített képes beszámoló

Mivel még kicsit zsongok a sok látnivalótól, ezért  beszéljenek a képek.

Vidám a hétfő, mert minden egyes pint csak 2.50 ebben a Lordship Lane-i Pub-ban. 

 Aztán megtaláltam a Csoki gyárat is. De Zsunak nem mondtam el.

 Mindenfelé láttam egy halom ilyen vasmonstrumot, amik mellett kisebb antennák vannak. De nem jöttem rá, mik is ezek. Szerintem antenna féleségek. Ez speciel a Couburg Roadon van, és az elkerített részre gyűjti a város a kerékbilincselt autókat.

 Neeem. Nem voltunk Hawaii-n, még. Ez az egyik parkban lett elkapva.

 Nagyon megörültem, amikor a 460-s buszról megláttam a kis édest. Mondom, csak van errefelé földművelés. Aztán kisakkoztuk, hogy ez valamiféle fűnyíróval van felszerelve.

 Zsuzsi igazi nagyságát a tanári asztal adná vissza, mert a British Museum bejárata előtt eltörpül.

 Ramszeszné (milyen jó név lenne már: Nagy Rám-szesz) mosolyog az egyiptomi milliőben, és keresi a múmiákat. Később megtalálta. A cicákat is.

 Két okos tavalyi kos.

 Zsuzsi, Zsuzsi, ennek ne szóljál be, nem éri meg!

  Ősi magyar virágminták. Ja nem, asszír kapurészlet

 Ezek az asszír királyok kezükbe vették a dolgokat.Egy egész termet megtöltött a vadászjelenet, plussz kettőt még a zsákmány mindenféle cipelését, szétosztó, stb. ábrázolók Mondjuk ezt szeretném azért jobban tanulmányozni, hiszen a vadászat egyben szakrális aktus is volt a királyok számára, nem csak lazulás. 

 A fura az volt, hogy az asszírok arcán semmi érzelmet nem láttunk. Ellenben minden oroszlán egyéniség volt.

 Hopp, egy Babba Mária. Ja nem, Boetiából (Göröghon) származó ie. 4..sz-i Magan Mater féleség. Kisdedet karjában tartó istenanya.

 Hortobágyi terelés, várfalrészlet. Jajj, de buta vagyok, ott nincs is vár, hanem ez Babilóni.

 Naszóval, vissza kell mennünk a Britishbe is, mert:
- mikor leültem az egyik hieroglifás falrészlet elé Zsu 10 másodperc alatt felállított, hogy így le fogunk maradni mindenről
- nem volt nálunk fényképező, csak teló (felkészült brit nyugdíjasok még horgásszéket is hoztak magukkal)
- nem próbáltam ki az 5 fontos, digitális tárlatvezetést (ez egy kis hordozható számítógép, a kért nyelven ad infót asszem 500 tárgyról)
- a japánoktól nem nézhettem meg közelről a Rosette-i követ (ohajó gozaimaszuka)
- épp csak köszöntem Periklész szobrának (egy néni nekiült lerajzolni)
- a keleti gyüjteményt meg se néztem (pedig van az is)
- ja, és semmi vásárfiát nem hoztunk 1 fontos bögrét, vagy könyvet (három könyvesbolt is van a Britishben)
- és állati jó az igazi márvány tapintása, aszittem hideg, de nem. És itt van Európa legnagyobb fedett közösségi tere. Felettünk a fellegek, meg kávéillat.
- még mindig nem itt dolgozok, ezen változtatni kell. :-)