Vár a vár a Könyvtár

A könyvtár 

A Wood Green-i központi könyvtár tagja lettem, tegnap óta. Ez egy ingyenes beíratkozás, egy regisztrációs lap kitöltése (amin volt egy kérdőív is, amin a rasszomat és a nemi identitásomat firtatták), meg az útlevelem felmutatása után aktiválódott. Ott helyben kaptam is egy plasztik kártyát, mert a plasztik kárty jó dolog, ha elveszítem, 10 fontért csinálnak újat:

Miszter Na-Gi kártyája tehát így néz. Egyelőre 6 könyvet lehet kölcsönözni, 3 hétre. Utána itt is van valami pénzbírság, ha sok összegyűlik, meg elvesztem a tagságomat. DE!
A Borroughnak, vagyis a városrésznek 6-8 könyvtára van, és mindegyikbe visszavihetem a könyveket, vagy vehetek ki onnan. A munkahelyemtől egy utcára is van egy a Szent Anna utcán valahol, sőt, a helyi levéltár is, kvázi könyvtárként működik. Lassan ideje lesz megnézni!

A kölcsönkönyvek:

A matek könyv Zsuzsinak kellett. Röhögött jókat, miközben olvasta.
Szereztem egy helyieknek szóló angol történelemkönyvet, amolyan regék és mondák, meg tények. Szóval kicsit populáris. De a történelem és szociológia polc kétféle könyvvel volt tele. Nők egyenjogúsága/elnyomása meg rabszolgatartás. Erre van itt igény. A középkor polcon szinte nem is volt más, csak a rabszolgatartást (slavery) kiveséző könyvek. A vallásoknál meg - ki nem találjátok - új protestánsok meg az iszlám a két érmes. Egyébként a kartotékjuk ua. mint itthon. Csak a számok hosszabbak. Meg minden elektronikus. Szóval fiókos kartoték nincs, csak 2 kis gép, amin lehet keresgélni.  
Igen, ott van a Cloud Atlas is David Mitchelltől. A hétvégét várja, mondjuk így meg a Terry Pratchett regénnyel leszek csúszásban. 

Tottenham története - Ezt már elolvastam.  Szóval, beszéljünk a helyről....

Tottenham 

A városrész egykor legelő meg erdő volt. Az ősidőkben kelták lakták. Aztán elözönlötték a környéket a jüttök, szászok. A közelben volt a Lea-folyó, ami viszont a határt jelentette a Dán-vikingek és a szászok közt. Aztán megérkeztek Vilmos francia/normann/vikingjei és mindent vittek. Valami Judit kishercegnőé volt az ez első írásos emlékek szerint a Tote Ham (Tótfalva :-) nevű uradalom, de az ő örökösei összeálltak a skót királyi családdal, így került a birtok a Brus /Bruce család kezébe.
A város neve egyébként bizonytalan eredetű. Egyesek szerint római, vagy kelta, vagy valami szász fickó  neve volt. A haem végződés asszem szász, lásd hamlet szót. 
Az a Bruce vesztette el aztán, aki a Rettenthetetlenben elárulja Wallace-t, kivívja Skócia függetlenségét (valójában Wallacet ő ölte meg, mivel hegyi rablónak tartotta), így lemond az Angol birtokairól.
Ezután lecsapolják  a mocsarakat, utakat építenek a londoniak. Mert a Lordship meg a Highway út visz északra, Lincolnon és Yorkon át Skóciába. Marhát, birkát tartanak, legelőik vannak. Lassan hentesek költöznek ki, meg molnárok és pékek. Alig-alig lakják még.
Aztán a londoni nagypolgárok birtokai után a város szegényei özönlenek ki a területre. Kétkezi munkások. Mögöttük jönnek a papok, építik a templomokat, iskolákat, kórházakat. A 19. századra már ipartelepek állnak itt: selyemszövés, agyagégetés: csempe és cserépgyárak. A folyók medrei ugye adták az anyagot.
Aztán a sok munkással jött a bűnözés. A Turnpike, pl. sorompót jelent. A hídvámos kft itt szedte az útadót, meg próbálta elüldözni a vidéki rablókat. Egy híresebb rablójuk volt, azt gyors ütemben lelőtte a brit rendőrség. Aztán az 1900-s évek elején volt egy ámokfutás, amikor 2 litván férfi kirabolt egy bankot, hosszú üldözés és sok áldozat után pedig magukkal is végeztek.
A háború előtt sok zsidó és német, meg orosz költözött a környékre. Famunkások voltak főleg. Sok bútorgyár volt itt, még futotta az erdőségből.
A háború után, a 60-s években osztották aztán fel az iipartelepeket, és építettek rá öröklakásokat. 3 kedves uriember nem kevés pénzt szerezve magának ezáltal. Azóta az újonnan jöttek egyik célpontja ez a városrész. 

Pár kép még Wood Greenből

 Ez Zsuzsi kedvenc utcáinak egyike. Csendes és tiszta.

 Ez itt a Lordship Lane, amint belefut a Wood Green Shopping Citybe. A nagy épület a mozi. Szemközt a Libához címzett kávézó viktoriánus épülete.

 Ez meg McCool nevű pub, ahol már jártam :-) A fehér épület a kocsma, a barna mellette barna a munkahelyem. Sajnos ezzel szembe van egy afro night club, ahol szerintem még törzsi táncokat is lejtenek.

Aztán meg találtunk egy Charity Shopot, ami a helyi turkáló, csak a profit jótékony célre megy majd el. Turkálós ruhák, gyerekjátékok, meg könyvek. Igen, a helyi turik tele vannak könyvvel! De inkább csokit vettem, mert volt 70 %-s és ghánai. Az étcsoki itt elég ritka.

A Pub 

Tényleg nem akartam meni, de a múltkor a főszakács zárt, és azt mondta, hogy kapunk 10 percet bezárni, aztán keressük meg a szomszédban. Majd a kezünkbe nyomott egy egy Corona sört. Nem a kedvencem, dehát ajándék ló. (A Budweiser ellenben tiszta Borsodi ízű, csak nem olyan édes)
Hamar összehaverkodtam a poolt játszó bácsikkal. Az egyikük Leonard Cohen kalapban, bemelegítő felsőben és zsebes munkásnadrágban tolta. Színesbőrű volt, de nagyon kicsi, ezért peckesen jártkált, és mindenkit megvert poolban.

Összeismerkedtem Palival:
Én - Örvendek, akkor te lennél Paul? 
Paul - Ja, Paul vagyok, és welsi. 
Én - Te vagy az első brit akivel hosszabban beszélek. 
Paul - Nem, én welsi vagyok. 
Én - Au, értem, viszont végre valaki, aki rendesen beszél angolul. 
Paul - Igen, mert én welsi vagyok. 

A következő 1 órában két férfit szólítottak fel távozásra, mert meg akarták verni Palit.

Én - Paul, mi volt a baj? 
Paul - Az hogy ezek köcsög britek, én meg fasza welsi vagyok
Én - de most komolyan
Paul - Mondom, beképzelt, nagyképű britek. Kicsit isznak, oszt jönnek azzal, hogy miattam nincs munkájuk. 

Hát, így megy itt is. Viszont a DzsídéKó az nem más, mint a Whisky kólával (Jack Daniel's).
Egy olcsóbb sör 3-4 font a kocsmában. És ez egy olcsóbb kricsmi. Egy JDK viszont 8 font körül van. Ehhez még keresni kell.
Pali meg is mondta, hogy ő csak hetente kétszer jön kocsmázni, mert még nem keres annyit.Csak viszonyításként a mellette lévő boltban ugyanez a sör 1 font körül van. Egy fizikai melós átlagos órabére 5-7 font. Viszont a lakhatás és az utazás egy fizikai melós fizetésének kb 60százaléka. Szóval ők beosztóan söröznek :-) De olyankor legalább sokat.
Volt élőzene is. Két szőke brit lány - tehát nem szép - játszott szintin, meg énekelt. Kicsit vicces volt Lagzi Lajcsi stílusban hallgatni Madonnától az American Pie-t. Közben óriás kivetítőn ment az Olimpia, a krimó meg együtt énekelt a csajokkal.
A lányoknak mondom, hogy a csapos srác majdnem annyira helyes és fiatal mint én voltam 20 évesen :-) És rohadtul rendes fickó, meg emberbarát. A bárpult felett meg kelta-ír címerek vannak felfestve. Ja, és Bercinek üzenem, hogy itt sincs cigi odabent.

A végére egy kis kultúra azért a lelkész úrnak. Ez a Szent Mihály templom, a Wood Greentől jobbra, a hatalmas helyijáratos buszgarázs után. Persze lehet, hogy nem Szent Mihály, csak én emlékszem mindegyikre úgy:-)