Kultúrsokk

Pali bácsi kérésére...
Annyi nagysokminden új dolog van itt körülöttünk, hogy eddig eszembe se jutott leírni.

A nyelv úgy általában 

  Bárczi Géza örülne a sok jóságnak

Nekem két hetembe tellett megszokni. A d, t, h, r hangok helyett konkrétan valamit ejtenek. Ami eszükbe jut.A külföldiek alig beszélnek angolul. Az egyik török boltos, pl. a számokat sem tudja angolul. Cserébe a lengyelek se nagyon beszélik a nyelvet.
Akivel a legkönnyebb volt a kommunikáció, az a román chef. Standard englisht tolt, hasonló hangkészlettel, mint mi.

Az állítmány esetleges. Megértik a kulcsszavakat a konyhában, meg a boltban. Amikor lusta vagyok már beszélni, olyankor én is használom. A körmondatokat rühellik. A newcastle-i srác csak pislogott, mikor beszélgettünk. Szerintem nekem nagyobb a szókincsem, mint neki :-)

A szituáció, mint nyelvalakító tényező

A másik nehézség, hogy a munkahelyemen mindenki ugrat, meg viccel mindenkivel. Szóval az első pár napban izgalmas volt: koncentrálsz, hogy mit mondj, koncentrálsz, hogy mit mondanak. Aztán kiderül, hogy szívatnak. Pl. pakoltam ki az autót, és volt benne egy tubus kézkrém, viszem a főnöknek, mondom ez is kell ide? Ja, neked vettem. - Kamilláztam bölcsész szemekkel - Hát, vidd már vissza, azaz enyém, csak kiesett a kesztyűtartóból.

És fapofával mondják.

A head-chef, aki albán és jófej, pl. folyamatosan hadar, meg nem nyitja ki a száját. És másfelé néz, amíg beszél. Szerencsére, már ki tudom találni a gondolatait.
Az anerikai / hollywoodys beszólásaimat rendre megmosolyogják.Wanna / inda street / wazzap.

Az udvariasság, mint társadalmi alappillér 

A hogy vagy (How are you? How you? Hayya?) kérdés nem rutinszerű. Egy nap vagy 50-szer megkérdezik. És válaszolni kell rá, különben nagyon hülyén néznek. A visszakérdést nem várják el. Rólad akarnak megtudni valamit, nem magukról beszélni. Pont fordítva, mint otthon.

Carey is visszatért hozzánk: végre van kitől angolt tanulnom. És ő rengeteget beszél liverpooliasan. Gyorsan és őrülten. Őt Zolikának tartogatom :-) Vöröske, csinoska, kedveske: Zolika kedvence. A múltkor odaáll mellém fapofával, éppen a padlót suvickolom. Ami egy szopás, mert előbb vizessel felnyalod, utána egy vastag ronggyal fel kell itatni szárazra, különben csíkos lesz. Azt mondja Carey: Ez a világ legjobb melója. Hót faarc, 10 másodperc komoly nézés. Nézek rá gonoszan, most megölöm - így magamban. Erre elkezd röhögni, csak vicceltem. Többek közt emiatt mentem két hét szabira - mondja.

Az ételről úgy általában 1.

 Az oroszlánoknál a vadászat a nőstény dolga. A hím a falkát védi. Ez nálunk is így van. Én megyek dolgozni - egyelőre :-) - Zsu meg felderíti a környékbeli dolgokat.
Aki attól fél, hogy itt olyan húdenagyon más az étel, az téved.
A lengyel áruk nagyon hasonlítanak a mienkre. A tejföl (sour cream) pl. sokkal jobb. A tej viszont nagyon vizes, Évi szomszéd pl. enyhe allergiás volt tőle. A kefír finom, és sűrű. A joghurt nem mindig jó, a töröknél a DOUBLE feliratot kell keresni: angol joghurt, dupla zsíros. Az a jó. (Itt mindenki kocog, meg egészségesen akar élni. Este meg jól belaknak mindenféle junk-fooddal.)
A víz lágyabb, mint az otthoni. Van egy kis fura utóíze, de iható. Mivel a citrusféle olcsó, én annak a levével hígítom. A kenyér a lengyeleknél a legjobb. Igazi, súlyos, házi pékkenyeret még nem ettünk. Zsemle, kifli nincs. Ilyen baguette, meg mini baguette van.
Tésztából a tarhonya beszerezhető, lebbencs viszont nincs.
Anti barátomnak üzenem, hogy itt a mustár betyárjó. Az agyamig csíp, és alig van benne ecet. És nem fáj tőle a hasam sem. A virsli is hasonlóan ízletes és tápláló :-) A tojás ugyanolyan, mint az otthoni. A töröknek van marhából készült főzőkolbásza (sausage), ez is fincsa. Vannak előre pácolt húsok is. Eddig nem volt problmánk velük.
Krumplival baj van. Még nem találtunk dezirét. Ellenben sok ismeretlen fajta krumpli van - majdnem mind édeskés. És igazi piac elég messze van innen. A hiper-szupermarket meg a helyi fűszeres szinte ua.-t árulja etéren. A rizs minden mennyiségben kapható. A bashmati szerintem olcsóbb mint otthon, és 1 kg-tól a a 20 kg-s zsákig van a polcokon.
Sajt és a hús drága. A sajt beszerezhető könnyen, van mindenféle. Trappista szerű is, meg Haloumi (ez egy török finom sajt), meg kéksajt. Mivel az emberek nem főznek otthon, vagy csak kevesen, ezért nehéz beszerezni a húst. Csirke van, ehető, úgy-ahogy tiszta. A Halal-hentes (vagyis iszlám-tiszta) viszont nem tart disznóhúst. A Lidl-ben van szeletelt, és drága, és kicsi és hát Lidl-s.
A mirellit félkész áru nekünk nem jött be. (félkész pizza, egytálétel, stb.) Kicsik, egy fél fonttal olcsóbb, mint a készétel, és sosem tudod, mivel fűszerezik. Ellenben sokan eszik-veszik, ezért a bolt tele van velük.

A fenti okok miatt mi főzünk. A reggeli általában az, ami otthon: gyümölcs, vagy szendvics, vagy rántotta, vagy a tegnapi ebéd. Az ebédet 15.30 körül ejtjük meg, akkor van a shiftem. Utána alvás, kell az erő estére.
(SHIFT: itt a 3 és 6 óra közti szünetemnek a neve)

Ilyenkor Zsu főz. Volt már házi lángos, grillcsirke sörösüvegen (kicsi sörös üvegen, kicsi csirke), tarhonyás hús, makaróni, tojásleves, zöldségleves. A vacsorát Zsu szerintem elsumákolja, vagy csokit eszik. Én a konyhán szerzem be a kalóriát. A chef szokott hagyni a serpenyőben fél-adag ételeket, amik már nem kerülhetnek a tányérra. Éjfél körül még vár rám egy éttermi adag étel. Ez változó. Török rablóhús, grillcsirke, fűszeres penna tészta, sült kumpli (chips), kentucky csirke és bárány fasírt.
Valamint elképzelhetetlen mennyiségű édesség és üdítő (energy drink) kapható. Akciós meg mindenféle. Ivólében megkóstóltuk a licsi, füge, gránátalma ízűket (azt látom, hogy az ivólé, ami nem egészséges, az itt legalább 30 százalékos alapból készült). Elég kellemes volt. Van Dr Pepper üdítő is. Meg mindenféle. (1.5-2 font körül kezdődnek, szóval otthoni viszonylatban drágák.)

A sörök drágák. A kommersz sör: Stella, Beck, stb. 1.20 körül vannak. Ezeken van akció 5-6 darab kerül olyankor 5 fontba. A helyi sörök 2.70 körül kezdődnek. Cidar, meg Ale típusúak. A borok eszméletlen drágák, 2-3 deciliteres kiszerelésben is vannak. Ahogy néztem viszont a fehér rum és a vodka otthoni árban van.
Alant: Norbi kedvéért. Törpe sör. Gyömbér ízű fűszeres. Napi javasolt adag max 4-5 üveg. Rá van írva.  (Volt manósör is, de az 6%-s, a felirata szerint ezt megiszod és lenyomod az óriást is.)

Na, de mennyi az annyi? 

Zsu 3-4 naponta tart egy nagyobb bevásárlást (2-3 szatyor). Meg majd mindennap veszünk friss gyümölcsöt a sarkon. Így kettőnkre a napi ételadag 4-6 font. Ez magyar pénzben kb. 1500-2200 huf. Ebben aztán van két főétel, meg rágcsa (nápolyi, jégkrém, vagy csoki), meg zöldség-gyümölcs, meg valami innivaló (tea, ivólé, nescafé). Igaz, ehhez Zsu kell, mert az ő szeme megtalálja a jót a polcokon. Itt duplán igaz, hogy a drágább nem jobb. 
Pl. ezen a héten 210 fontot hoztam haza. 135 ment el albérletre. 10 fontot üdítőre meg sörre vertem el. 15 fontot az indiai patikában hagytunk (1500 mg Kalcium, Magne, meg csípésre kenőcs) , 5 font volt a rovarírtó szett. Maradt ugye 45 font. Ebből máig 10-t költött élelmiszerre Zsu (sokszor olyat is vesz, ami nincs a háztartásban: seprű, wc papír)
Maradt 35 fontunk 4 napra. A múlt héten 7 napra volt ennyi és kényelmesen elvoltunk abból is.
Úgy számolom, hogy néhány hét, és már tudunk majd megtakarítást is félretenni a fizumból. És Zsu még nem is dolgozik, csak tanul...  

Ez történt az előző részben 8-dik folytatás

A hét jól telt. A hétvégén rengeteg munka volt. Vasárnap-hétfőn már alig volt erőm, ittam is egy kávét.

A Bankszámla

Szerdán szabados voltam, úgyhogy besétáltunk a Barclay Bankba, ami közvetlenül a Wood Green metró bejárata mellett van. (Szerdán kértünk időpontot, nagy volt a tumultus)
Időpontra mentünk a lengyel ügyintézőhöz. Mikor mondtam, hol dolgozok, egyből pletykáltunk is, merthát a főnököm a kollegája volt. A lengyelek az ügyintézés alatt úgy jöttek hozzá mint a messiáshoz. Az egyik az időpontját nézte el, a másik nagyon sietett volna. A kislány mondta is, hogy nincs egy perc nyugta sem. Fura ez a lengyel nyelv, sokat megértek belőle.  Gyakujem.
Két fontos dolog kellett a számlanyitáshoz. Egy útlevél, vagy bármely fényképes azonosító. Meg valami bizonyíték arról, hogy itt lakuk. Az NI papír megfelelt. (Vagy hivatalos, 6 hónapos albérleti szerződés, vagy nevemen lévő számla kellett volna.) Zsunak még csak ideiglenes van, szóval neki nem tudtunk nyitni számlát. 2 hét múlva lesz megint Karolina, addigra Zsunak is lesz papírja. Karolina mamáját műtik. Telószámot adott, mondta, menjünk hozzá bátran.
Kötöttem balesetbiztosítást. 8 font havonta. Ittas-drogos-elmebeteg állapotban elkövetett öncsonkításért itt sem fizetnek. Meg kértem egy alszámlát, ami direkt megtakarítási számla. Egyenlőre párszáz font pihen rajta. 20-20 fontot kell amúgy betenni nyitáskor.
A kártyát 2-7 napon belül küldik, ami jó, mert akkor tudok végre neten könyvet venni. (am ia boltban szintén drága 10-15 font egy regény)  2 kártyát kapunk, az egyik vásárlós (mint otthon), a másik meg a takaréké. Az utóbbival csak pénzt levenni lehet.
A főnök egyből megkérdezte, hogy a Lloyd-nál nyitottunk-e számlát. Hát, gondoltam magamban, mindkettőnek a tulajdonosa ugyanaz. De konkrétan. Viszont ez a két bank folyton versenyz egymással.

A nyelviskola 

Mivel maradt még időnk belopakodtunk a köynvtárba. Kérni Zsunak időpontot a teszthez. Alaposan kikérdezte a két kedves néni. Engem kicsit leszóltak, hogy most nem engem kérdeznek, ne fecsegjek bele. Aztán Zsuzsit megdícsérték, hogy jó az angolja, jelentkezzen.
Jelentkezési lapot nem is kellett kitölteni, visszatetették : úgy tűnik az az írástudatlanok számára van.
Szeptember 6-án kapott időpontot, akkor lesz a teszt, és nekem úgy tűnt, hogy egy héten belül kezdhetnek. Ha segélyen lenne, akkor ingyenes volna a suli. De elvből nem leszünk segélyen. Így 140 font körül lesz mindennel együtt. Heti 2*2.5 óra, 10 vagy 11 hét. Addigra nekem is meg kéne tanulni pl. spanyolul, és átkööltözni Ibizára. Zsu nem örült az ötletnek :-)

 Két nappal ezelőtt 

Mivel a bankba csak időpontot kaptunk, ezért maradt rengeteg időnk pénzt költeni. Én meg éhes-szomjas voltam szokásomhoz híven. Találtunk a Turnpike Lane mellett egy törököt, akinél bolgár, román és magyar áru volt. Magyar császárszalonna. Ráraboltunk, az árát nem is néztük, de megfizethető kategóriába esett szerencsére.

Aztán beugrottunk a baptista templom melletti Russell parkb.
Zsu és a bejárat felőli liget:

 Zsu és a levendulás sziget - a park jóval nagyobb, de nem volt kedvem fényképezni.

 

Valamelyik nap, meg elkaptam egy mókust is munkába menet: