Képek először mindenki kérésére

Mivel tegnap hamar elengedtek, cca 3 órát dolgoztam (jött újonc, és ígz már elegen maradtak), ma meg OFF-s vagzok, ezért kaptok még egy logot.
A hangulat most itt ilyesmi:
// Left your country , left your father, left your sister, left their warmth // 
Zsunak is jókedve van, ma már tud skypeolni, ha minden igaz.
Ez a szobánk. Kilátással a A Miurunk Szabadidő Parkra (Lordshiip Recreation Ground)

 Alant Zsuzsu próbálja megállapítani hol vagyunk. A Piccadilly Circus körül lehettünk, Zsu mögött valami francia intézet.

Aztán megtaláltam a Papírtigrist is, de Sanyi nem volt ott.

Ez meg a Natural Historíy Museum, a Természettörténeti Múzeum a főbejárat felől.A sor kb 500 fő lehetett, igen, ingyenes. A lengyeleket követve mi megtaláltuk a hátsó - az igazi - bejáratot. Ott kezdődik a kiállítás. A főbejárat felől a mozgó Dínók vannak, amiket mindenki látni akart.

Ezt Gyaminak. Ez egy hatalmas fémgümb, amibe felvitt a lépcső, láva szerű színekkel volt megvilágítva, a belsejében meg olyan feliratok, félmondatok, hogy // harc a nyersanyagért, ember vagy természet, a mi környezetünk, stb. //

Zsu mindig is tudta, hogy a kolibri kicsik, de nem sejtette, hogy ennyire.

Hasat ki, mikor az őslajhárok találékoznak.

Barátok közt, Mr Darwinnal

Itt már leültünk, és csak néztük Mr Darwint. Mögöttünk még mindig kiállítás

 Valami struccféle meg egy kardfogú koponya alant, felül meg Loch Nessi :-)

 Mindenfelé volt rengeteg játék, megfogható dolog, megnézhető panel, és pult, beugró és alkóv, szétszedhető rovarok, stb. Ez tényleg olyan, mint a bucsuban. Ez pl. a Mars bolygó, közel menve lehetett kérni az adatait.

Elfáradtunk, közel négy órán át bolyongtunk. A dinókhoz nem is jutottunk be a sor miatt. Az ásványterem ami kb egy focipálya nagyságú, már csak egy pillantást kapott tőlem. Olimpia után visszemegyünk, és alaposan megnézünk mindent.

Ezek meg itt a reptérről készültek, mobilommal:

Ez már Luton, kicsit nagyobb reptérrel:

Az első ebédünk, valami mauríciusi rizs, édesburgonya meg hús, mindenfél e szósszal, amit nem árultak el.

 Ilyen kis sikátorok vannak  végig a Wightman Roadon. És ami a poén, hogy rendes utcanevük van.

 Zsuval költözünk a Hotelből, a Road Green-en // ez amolyan piac utca, csak olcsóbb //, Turnpike Lane megálló felé. "Csak egy utcát kell menni". Ami cca 40 percünk volt a 30 kilós bőröndökkel. Szerencsére sütött a nap.

Ez meg az én gályám, itt dolgozik a kis törpe, ebben a bányában. Az itt látható rend meg szervezettség, már az én kezem műve.

Mára ennyi. Jövő héten folytatjuk.