A klubról meg mindenről

Fénykép még mindig nem lesz, mert a technika ördöge ránktámadott. Tegnap beújítottunk egy régi gépet, cserébe most nincs rajta hang - hehe. Holnap majd orvoslom ezt is.


TUDOD, MINT A KLUB, CSAK CÉVEL

Jelenlegi munkahelyem egy "(Folyó)part" nevű hely. Valamikor ott volt valami folyó.

http://thebanc.co/
Igen, C-vel, mert már van egy ilyen nevű szórakozóhely. Ilyesmi feelinggel:

Stewie

A tulaj egy olasz (Fabio) meg egy török (Johny). A szakács albán, igazi jófej colos srác (Aldi): mindig másfelé néz amikor hozzám beszél, mormog. De néha piálgat olyankor ordenáré módon kiabál: imádom, nagyon jó chef.  Udvariasan akartam megkérdezni, hogy ez milyen név, mármint, milyen származású ő. Mire felröhögött, és azt mondta, hogy fogalma sincs arról milyen név ez, annyit tud, hogy az anyja ezt adta neki születésekor.

A másik chef, Adrian, román srác. Nagyon türelmes, segítőkész, ő is a bányában kezdte, mint én.

A harcostársam Albert Blanco, spanyol, de katalán. Barcelonai. Egészen viccesnek tűnt az akcentusa, míg meg nem kaptuk a másik spanyolt: Sarayt, aki szintén spanyol. És most már csak spanyolul csivitelnek mellettem. Adrian 8 évet dolgozott spanyolban, úgyhogy néha ő is ezen a nyelven szól hozzájuk. Ja,  a kislány nem beszél angolul, cserébe annál többet spanyolul. Nagyon aranyos mikor akar valamit.

Ó, ember, szerencsére a múltkor volt egy próbanapos olasz fiú, geológus, Roberto. New Yorkból jött, aztán menni akar Ausztráliába, vagy két év múlva meg majd megcsinálni a záróvizzsgát Rómában. Vele nagyon jó volt kommunikálni. Semmi akcentusa nem volt. Le is lépett hamar :-) Elmesélte Roberto, hogy múlt éjjel nagyon jót mulatott egy csinos lánnyal, aki a szobatársának barátnője. Épp csak nem smároltak, de számot cseréltek. Reggel megkérdezte a szobatársa, hogy milyen volt az ismerősével táncolni. Merthogy, az a lány, az bizony fiú. Roberto teljesen össze volt még most is törve: "Ember, táncoltunk, hozzáértem a combjához, a vállához, ó" Hja kérem, világváros.

A két pincérnő közül Alexa stabil. Ő is román. Egyetemi előkészítőre jár. 2 év angol nyelv és nyelvtan. Utána szociológiát akar tanulni. Folyton éhes. A másik pincérnő sajnos elment. Carey. Liverpooli. A kinézet, a temperamentum, az akcentus. Vele jókat beszélgettem: de kapott valami filmszerepet és elviharzott. Ő állandóan flörtölt a vendégekkel, kiabált, káromkodott, énekelt, elég őrült nőszemély. Zolikának bemutattam volna, neki jönnek be ezek a kis vörösek.

A meló amúgy 6 nap egy héten. Olyan alacsony órabérrel, hogy le se írom :-) Persze ez arra elég, hogy az albérletet kifizessük, legyen mit ennünk, meg még marad is ki. Addig ki akarom húzni itt, amíg elintézzük a bankszámlát, meg a TB számot.  (Lassan egyre több értelmes dolgot is rámbíznak: sültkrumpli előkészítésen már túlestem, csinálhatok salátát, gofrit, adana-nyársat, köfte-fasírtot, meg chilli szószt, meg pürét, meg csirkeszárnyat: elvileg legközelebb megtanulom a humusz készítését, meg már Adriánt nyüstölöm, hogy engedjenek a sütőhöz, itt mindent grill-lapokon csinálnak)

Utána meg majd meglátjuk. Amúgy szeretek is itt dolgozni. Csakhát 3 hónap próbaidő van, az elég hosszú. Ráadásul a munka java része este 10-korkezdődik és 1-ig tart. 17 perc az út hazáig. A parkon át csak 13 perc. Apropó, park....

** Shift: ez jelenti azt, hogy mikor jössz dolgozni. Én pl. 12-3/6-12 dolgozok, vagy pedig 3-12ig. A váltótársammal ugye, hogy mindig legyen 1 ember a konyhán.

ZÖLD, ZÖLD, ZÖLD

Először alig mertem átmenni rajta. Aztán rájöttem, hogy ez a büdös nagy mocsár egy focipálya. És tényleg. Itt edz Harringay szeme-fénye. A pálya körül kutyát sétáltatnak. A lengyelek a legviccesebbek. Ezek vagy cigiznek reggel 10 után, vagy söröznek, és közben a gyerekvigyázást is imitálják.

Rengeteg sirály lakik itten. Éjszaka meg sok róka. A kis kapukon ki-be járkálnak. Macskát nem is láttam még. Szerintem megették a rókák.

A parkban már van olyan, aki köszön (Amikor 12-3/6-12 dolgozok, olyankor mindig hazalebbenek 3-6 közt). Az úttesten is szinte mindig ugyanazokkal találkozni a megadott időben. Néha át is engednek a zebrán. Mondjuk itt a gyalogátkelő meg az index elég opcionális. Pedig takarosan büntetnek mindkettőért. Állítólag.

Éjszaka meg szoktam kerülni a parkot, már csak azért is, mert semmi közvilágítás nincs rajta, se kamera. Biztos, ami biztos. A többi utca meg csendes, kivéve, ahol az a két afro néni szokott anyázni rendőri jelenlét mellett. :-) Itt is zajlik azért az élet.

EMBEREK

A vendéglő mellett van egy International nevű török fűszeres. Ma pl. mézdinnyét vettem onnan. Cukorszőlő ízű sárgadinnye, szerintem rászokunk. Aldi átküldött hogy vegyek kéksajtot, mert elfogyott. Berohantam, mondom, hogy mi kell. Erre megszólal a török, hogy Jonapot, Szépjoestét. Mondom Jó napot, honnan tudtad hogy magyar vagyok? Erre azt mondja, hogy az akcentusom, - egy mondatot mondtam - de jobban az arcom. Össze is haverkodtunk. Azóta nem kérik a szülei sem az aprót tőlem.

Áldást is kaptunk már kettőt. Az egyiket a templom előtt, ahol a baptista presbiter osztogatta a szórólapot. Én meg elvettem, mert az Úr gyermekei vagyunk mind. A másik egy szórólapozó öreg afro néni volt, akit mindenki kikerült, én meg odamentem, azt vettem tőle két szórólapot. The God Bless you! - Úgy legyen, néném.

Zsu közben visszamondott egy munkát, mert nagyon messze lett volna. Erre felhívta a nő, aki magyar, és megköszönte a tájékoztatást. Itt ugyanis mindenki foglal mindenféle időpontot: bankhoz, munkahelyhez, majd nem megy el. Pont fordítva, mint nálunk.

Két sarokra tőlünk van egy kis számgépes bolt. A kiszolgálóval jól elbeszélkgettünk. Mikor visszamentem, hogy nem jó az USB-s wifi, akkor adott egy antennás panelt. Cserébe azt kérte, hogy menjek holnap vissza, hogy minden OK. Hát, most meg hang nincs, Ombre. Viszont mikor megtudta, hogy mi mindenhez értünk mi ketten, csak mosolygott, és annyit mondott: te konyhai kisegítő vagy MÉG, a feleséged, meg úgyis nagyon jó tanár lesz itt is, angolul megtanulni könnyű.... Azért ez feldobott.

ÉTELEK

A lengyel kenyér a legjobb, amit a törökök árulnak. A pláza alagsorában van egy piac, ott meg egy Kontinntális bolt: vaniliás karika, téli szalámi. A Morrison's és a Lidl a két legközelebbi ócsó bót. Az édesség rohadtul olcsó és mindenhol az van.
1 fontért adnak pl. egy nagyon nagy csomag gumimacit. Vagy egy óriás szeletnyi csokit. Betegek. Este hat után esznek és csak édességet. Én meg nem eszek este hat után. Mindig éjfélkor akarnak etetni a vendéglőben is. A múltkor Johny megkérdezte miért nem eszek. 1ö perc után értette meg, hogy mert nem. Erre azt mondta, hogy akkor beszéljek a szakáccsal, hogy legyen kajám hat előtt. (akkor meg időm nincs enni az étteremben :-)
Zsu még nem talált tejfölt, de Sour Cream néven fordul elő állítólag. A kedvencem az egyfontos cuccok. Vigyél kettőt, vagy hatot egy fontért. Ja, Zsolti DrPepper itt lakik :-)
Kb. ugyanannyi egy kosár, mint otthon. Zsu sűrűn számolgatta. Még úgy is, hogy most élelem mellett más is kerül, pl. konyhakés, edény, csupor stb. mellé.  


Lassan írnom kéne egy angol nyelvkönyvet is, mert aki otthon tanult iskolában, az itt nem fog boldogulni. A nyelvtan elég sokszor opcionális, nem mindig mondanak el mindent kétszer, és sokszor aki régebb óta itt él, annak az akcentusa erősebb, mint az enyém (ejtsd úgy, hogy a török is értse: cucumber, aubergine :-) Valamint bizonyos dolgokra más szavakat használnak. Erős a gyanúm, hogy az iskolában amit nekünk brit-angol néven tanítottak, az standard-nemzetküzi/amerikai angol. A good morningomat pl. megmosolyogják: Hayya és Howareyou van helyette mindenhol.A goodby-t se nagyon erőltetik munkahelyen. See you / see you later meg ilyenek vannak.

Na, mára ennyi gyerekek. Megpróbálom a telómról leszedni a képeket.
Holnap OFF-os vagyok (off: szabadnapos, az out meg aki kilépett, mint pl. Carey), megyek a karrier tanácsadómhoz, meg a wing chun központba edzeni.  Zsu meg jön velem, meg vásárolni, mert neki nyári szünete van, mégha néha ellenzi is.